Még a zsákutcás, alacsony IPC-s Netburst is bőven verte +1-2 GHz-cel az akkori PPC-s szintet. De pont 2005 után lendült meg durván a fejlődés, 64 bit, 2 majd több mag, nőtt az IPC. A fejlődés csak a 3-4. genes Core i-kre lassult be igazán, és akkor is csak azért, mert az Intel fölényben el-tikk-takk-ozgatott, és elbújt ilyen néhány százalékos generációk közötti teljesítménynövekedés, meg egy gyökkettes szintű csíkszélességcsökkentés mögé.
Abban viszont igazad van, hogy ha várt volna az Apple még egy kicsit, az egész 32 bites x86 ökörködést átugorhatta volna, és mindjárt a tisztán az x86_64-es vonatra fel tudott volna ülni, egy éles váltással ugyan, de egyszerre egy csapásra két legyet ütöttek volna. Ez az ARM-s váltásnál nem lett gond, mert az már rég 64 bites, a 32 szóba se jött volna, a 128 bit meg még nagyon sokára lesz. Egyébként a fejlődés megint le fog lassulni, de azért, mert kezdjük a szilikonos gyártás technológiai határát elérni, az már nem sokat fog számítani, hogy 7 vagy 5 nm, vagy 5 vagy 5,3 GHz, és egy szinten túl a magok számának és a cache növelésének sem lesz már hozadéka. Persze reszelgetni, optimalizálgatni mindig lehet, meg elsütni a DDR5-öt, PCIe4-5-öt, de ez már nem fog olyan szintű előrelépést hozni. Ez már sok éve érezteti a hatását, rég elértük a Moore-törvény végét, utoljára ez az AMD Ryzen, meg Apple M1 ARM felkavarja a port, de ennyi.
Ha lesz is 128 bit, azt már nem szilikonra fogják behozni, hanem valami nanotechnológiára, és nem az lesz a lényege, hogy már kevés lesz a 2⁶⁴ bitnyi (16,7 millió TiB-nyi) memória, hanem hogy a proci regisztereinek szélességét és számát növelhessék, meg az egyszerre egy lépésben feldolgozható adatmennyiség növekedni tudjon.