A kérdés inkább az, ki a franc és miért tököl ilyen kiherélt Linux-okkal, hogy megkapja egy Windows XP-n elérhető funkcionalitás egyharmadát, 2x-3x annyi CPU és memóriazabálással.
Mert a csillagokat le lehet hazudni az égről a "lightweight" Linux disztrókkal, hogy milyen kevés kell nekik mindenből, de a valamire való alkalmazások babzsákfejlesztői kényelmének az árát akkor is meg kell fizetni, általában extra CPU- és memóriapazarlással. Attól, hogy újracsomagolják egy másik disztróba, nem fog gyorsabban és kevesebb memóriával betölteni, rajzolni, megjeleníteni, XML-t parse-olni, DOM-ot építgetni sem egy LibreOffice, sem egy Chromium, sem egy Firefox. Nem fog kevésbé akadozni 100% CPU mellett scrollozáskor és mappába lépéskor a Double Commander. Nem lesz használhatóbb és nem fog kevésbé lagzani a csiligány, animációbuzi GTK3-bloat és a python-script se fog gyorsabban indulni a tucatnyi importjával.
Minden ugyanolyan erőforráspazarló lesz, mivel a kényelmeskedő fejlesztőik ugyanúgy 8 magos, 12. generációs csiligépen, 64 GB RAM-mal, 1 TB SSD-vel fejlesztették ki, csomagolták és adták ki ezeket a cuccokat és így nyilvánvaló, hogy az elbaszott megoldásaik ellenére hírből sem ismerik a bloat megtapasztalását. Amin segíthet egy ilyen disztró, az inkább az, hogy az elmúlt 5-6 évben népszerűvé lett dependency-overhead-et talán nem hozza, így nem kell felrakni a fél világot egy számológéphez, vagy text editorhoz, amivel felkerül még két tucat menő™ és trendi™ cloud-idealista microservice a nagy semmiért.