Nézd, én készségesen elismerem az igazadat - FÉLIG. Azaz, bevallom hogy igen, van ebben az életérzésben valami „macsó feeling” is! De miért lenne baj ez? Ki ne szeretne, vagy legalábbis szeretett volna gyermekkorában „nagy és legyőzhetetlen Csúcsragadozó” lenni?!
Talán még a lányok egy része is, a fiúk meg talán mind egy szálig!
És ez a carnivore diéta ezt biztosítja is, igaz csak bizonyos mértékig, de akkor is megadja, egyrészt ideológiai értelemben, hiszen igazolja hogy mi, az emberi faj tényleg és igazán ragadozók vagyunk és CSÚCSragadozók mert lényegében félhet és retteghet tőlünk minden más teremtmény (hogy a Bibliából idézzek, ha talán nem is teljesen pontosan) mert megesszük őket; másrészt teljes mértékben gyakorlati módon igaziból is biztosítja, hiszen bizonyított tény hogy a ketózisra átállás után erősebbek leszünk, nő a teljesítményünk!
S itt kapcsolódok a kérdésedhez.
Nem, én nem űzök semmiféle versenysportot vagy teljesítménysportot, de azt tapasztaltam, amióta e diétára áttértem, a bicepszem majdnem kétszeresére nőtt csak úgy magától, ismétlem annak ellenére hogy semmi sportot nem űzök, s nem változott más szempontból az életmódom se!
Viszont ne keseredj el, mert bár én nem űzök ilyesmit, de tele az internet olyan - habár főként angol - cikkekkel, amik épp azt vizsgálják amire te kíváncsi vagy, azaz, hogy e diéta milyen hatással van a sportra meg ilyesmikre. Én bevallom, ezekben nem nagyon mélyedtem el mert ez olyan terület ami meglehetősen hidegen hagy engem, nem is titkolom ugyanis, nálam az ezen étkezési stílusra áttérés fő motivátorai azon dolgok voltak hogy mindenekelőtt a fogyás, aztán meg hogy megszabaduljak a depressziómtól. Szóval a sport rém távol állt és áll tőlem. De annyit azért tudok, e cikkeket átfutván (bár felületesen olvastam csak el őket, s nyilván nem is mindet) hogy abban teljes egyetértés van, hogy e diéta hihetetlenül hasznos minden olyan sportban, ami a KITARTÁSSAL kapcsolatos. Tehát például hosszútávfutás, távgyaloglás, meg effélék. Fontos tudni azonban, ez csak akkor igaz ha már teljesen zsír-adaptált lett valaki! Az elején amikor cukorzabólóként épp csak áttér rá, még nem igaz ez, sőt ekkor jelentős nála a teljesítménycsökkenés. Még szép, ezen nincs is semmi csodálkoznivaló, az átmeneti időszakban naná hogy nem fog jól teljesíteni, egy autó se fog gyorsan futni miközben javában épp átépítik...
Szóval rendesen át kell állni zsírégetésre, erre idő kell, legalábbis 3 hónap, de talán fél év is. Utána azonban egészen drámai javulások szoktak bekövetkezni teljesítmény terén.
Ami a hirtelen és nagy erőkifejtést igénylő sportokat illeti, mint például a súlyemelés vagy a sprintereké, ott ellentmondásos adatokra bukkantam. Vannak akik szerint ott is előnyös ez a táplálkozás, mások szerint semmi változás nincs, megint mások szerint ott az a jó ha nem tiszta carnivore vagy keto diétát űz valaki hanem csak sima lowcarb-ot, megint mások szerint meg oké ha valaki hosszú távon ketózisban van, de IDŐNKÉNT jó ha beszed némi szénhidrátot, a komolyabb edzések (vagy versenyek) előtt, mert az kell ahhoz hogy legyen benne némi inzulin, az inzulin meg ahhoz kell hogy jobban nőjenek az izmai.
Nos ha ezek után azt mondod ez így elég zavarops és ellentmondó, IGAZAD VAN. De lehet hogy csak én nem értettem meg teljesen mert kevés figyelmet fordítottam a témára. Mondom, ez a rész nem nagyon érdekel(t) amúgyse. Annyi az tehát ami teljesen bizonyos, hogy az állóképességet igénylő sportoknál ez a diéta KIFEJEZETTEN ELŐNYÖS. Minél inkább az állóképességre épül a sport, annál inkább, de ismétlem, csak azután hogy tényleg teljesen átállt rá a szervezet. Amíg át nem áll, addig számolni kell időszakos teljesítménycsökkenéssel.
A nem ebbe a kategóriába eső sportoknál a helyzet bizonytalan szerintem, nyilván még nincs elég tapasztalat ezügyben. Tudok róla amúgy, akadnak egészen profi súlyemelők és testépítők is akik a saját bevallásuk szerint lényegében semmi szénhidrátot se esznek, például MD. Shown Baker aki könyvet is írt épp "The Carnivore Diet" címmel, ez megrendelhető az Amazontól ha jól emlékszem (nekem megvan a könyv csak arra nem emlékszem már honnan szereztem be), a kérdés csak az hogy mennyire lehet egy-két ilyen példa alapján általánosítani. Mert lehet hogy e sportolók egészen kivételes génekkel rendelkező szupermenek... Szóval maradjunk annyiban hogy az állóképességet igénylő sportoknál szerintem bizonyított a diéta előnyös volta, a többi meg még afféle „kutatás alatt álló” vagy egyenesen kikutatlan terület egyelőre.
Különben meg ez szerintem logikus is. Az ősemberre nem volt jellemző hogy gyakran kellett volna több mázsás súlyokat emelgetnie. Az ellenben annál gyakoribb lehetett nála hogy órákig kellett rohangásznia a vadat űzve, vagy ha nem is rohannia utána órákon át, de tartósan követnie a nyomát, tehát gyalogolnia, órákon át, és mindenféle úttalan utakon, néha kisebb meredélyeket is megmászva, aztán meg vállára venni az elejtett vadat ami lehetett legalábbis harminc kiló és hazacipelnie. Ami jókora súly de nem több mázsa (ha nagyobb állatot ejtettek el nyilván többen voltak és szétdarabolták a barlanghoz cipelés előtt...), viszont e súlyt sokáig kellett cipelnie, stb. Az ősember nem kellett hogy szupererős legyen (akármilyen erős is volt úgyis gyengébb maradt mindig fizikailag mint a bölény vagy a tigris...), ellenben muszáj volt kitartónak lennie. A testünk tehát olyanná alakult hogy e diéta mellett kitartóak lehessünk.
Ez nem jelenti okvetlenül azt hogy a nagy erőt adó izmok kifejlesztéséhez e diéta alkalmatlan lenne, egyszerűen nem ez volt a prioritás az evolúció során.