( uid_21365 | 2021. 01. 22., p – 14:23 )

Én is azt tanácsolom neki hogy tegyen jót, igen. Mert a gonoszság is végső soron csak egy SZOKÁS. (persze rossz szokás). És a pszichológia már rég tudja, szokásoktól nem lehet megszabadulni olyan egyszerűen hogy csak simán nem műveljük többet. A szokás mindig valamiféle lélektani űrt tölt be nálunk. Az űrt meg hoszútávon senki se viseli el, a lélektani űrt se.

Tehát, egy szokástól megszabadulni úgy lehet, ha más szokást állítunk a helyébe. Vagyis a gonoszság szokásától megszabadulni úgy a legkönnyebb, ha igyekszünk tudatosan rászokni a jóságra...

A módszer amúgy nálam is bevált, ha más téren is. A diétámra gondolok. Az nem ment volna hogy szimplán nem eszem ezentúl szénhidrátot. Állandóan kísértett volna a sok jégkrém, a sajtos tészta, pizza, gyümölcs meg a többi. Tuti, idővel elbuktam volna. A megoldás nem az volt hogy ezekről csak lemondjak, hanem hogy tudatosítsam: ezek evése is csak egy SZOKÁS, és más szokást kell a helyére állítani: azt, hogy mást eszem! Igyekeztem egyre extrémebb carnivore-kajákat találni, megszokni és enni!

Sikerült. Most már az a fajta étkezés vált a SZOKÁSOMMÁ, betöltötte azt az űrt amit korábban a szénhidrátzabálás töltött be, így nincs esély rá hogy visszaszokjak amarra.

Note: jelenleg egy jókora marhaszív rotyog a fazekamban, igaz, darabokra vágva...

Tehát ezt így kéne. Például amikor kisbetu ingert érez hogy gonoszkodjék, azaz beszóljon valakinek, akkor oké, írjon be a fórumba, rendben van... de ne bántó megjegyzést tegyen az illetőre, hanem dicsérje meg őt, vagy annak valamelyik postját vagy a post valamely részletét valamiért! (Ami meg nem tetszik neki arról ne szóljon!)

Így idővel SZOKÁSÁVÁ válna az, hogy embertársaiban a JÓT keresse, s nem a kivetnivalót.