( uid_16313 | 2021. 01. 19., k – 14:16 )

Nincs itt semmi látnivaló. 2010-től kezdtünk el komolyabban spórolni, előtte félmilliós mínuszból indultunk mi is. A jó állás természetesen kell, de nem kell mögé csodákat képzelni. Toltuk a lakáskasszát ezerrel, amíg lehetett, albérletből panellakásba mentünk, lakáskassza nélkül nem sikerült volna. Magyar Állampapír, Állampapír plusz, ami belefér. Megtakarítással egybekötött életbiztosítás. Az volt kb. a titok, hogy 2010 óta kettőnk közös fizetésének volt hogy a 60%-át is félre tudtuk rakni havonta. Hitel nélkül építkeztünk, szerintem itt a környéken nincs még egy ilyen ház. CSOK se volt, meg semmi állami támogatás, mert nincs közös gyerek (második házasság).

Az az első, hogy fizetésnapon lekapjuk a számláinkról a 2x150 ezret, ami ingyen van. Ha efölött akarunk félretenni, lekapunk még akármennyit, kizárólag a saját banki automatánál. Így a bank 1 napig sem használja a pénzünket (gyűlölöm az összes bankot). Az így kialakult összeget meg berakjuk állampapírba. Ha kapot 13. havit, vagy bónuszt, akármit, az is megy így. Akkor nem rakunk félre, ha valamire költeni akarunk, mert néha muszáj erre-arra, hogy éljen is az ember.

Ha úgy élsz, mintha minimálbérből élnél, a többi megmarad, és csodákat lehet művelni. Nekünk majd 10 év kellett hozzá, hogy elérjük a céljainkat. Nem mondom, hogy könnyű volt, de nem is lehetetlen. Álhatatosság kell hozzá, az biztos.

 

Ja, és hitelt soha, semmilyet. Akkor nincs nyögés.