Hát, ugye. ;)
A cpu órajele a csipen belül van és nem is akar kijönni. És nem is fog kijönni, ha a gyártó által előírt topológiát és szűréseket alkalmazza a tervező. Ezt fogja tenni, mert így olcsóbb a tervezés. A többi frekvencia kisebb (mondjuk cpu/2 vagy cpu/3), és rövid illesztett vezetékeken közlekedik. Figyeld csak meg, hogy a ram mindig ugyanúgy helyezkedik el a cpu mellett! A további - még kisebb frekvenciájú - vezetékek a 6-8 rétegű, több ground plane kialakítású lapon elég jól árnyékoltak.
Amiről én beszélek, az a táp tipikus 100kHz-es (és felharmonikusok) zavarjele és sugárzása. A bemenet közösmódusú fojtóval kezdődik - ami nem 50Hz-es, hanem kicsit több, kiegészítve néhány kondenzátorral EMI filterré. (A 80-90-es években a Made in Taiwav ROC gyártmányú tápokból gyakran kifelejtették ezeket az alkatrészeket, csak a helyük volt ott.) Ebben a pozícióban alkalmazhatnak nagyfrekvenciás veszteséges ferritmagot is, amely képes a rövid idejű zavarimpulzust elnyelni.
Viszont egy Puskás trafó nagyfrekvenciás szempontból egy bazinagy soros kondenzátor, ami igen jól továbbítja a Kossuth rádiót. A klasszikus simító kondenzátorod ezen a frekvencián pedig fojtóként viselkedik. Egy erősítő (vagy stab ic) sebessége és tápfeszültség elnyomási értéke nagyobb frekvenciákon romlik. Ha beengeded ezeket a frekvenciákat - akkor egyszerűen átmennek az áramkörön. (Egy profi asztali CD játszó fejhallgató kimenetén is soros fojtó van - néhány uH. Zavar se be, se ki!)
Szóval a sértődés helyett gondold végig: Jó ötlet-e egy lineáris motor tápjáról járatni egy analóg eszközt, méghozzá szűrés nélkül? Aztán jön a tücsök. :-D
Az alaplapi csip a legolcsóbb - arra amire odarakták. Ha kivezeted a jelet, akkor a zavarmentesség többe kerülhet, mint egy tisztességes megoldás. (Uff!)
A földelés meg külön tudományág. ;) Néha RC taggal kell összekötni a földeket. Szerintem az a legjobb, ha semilyen kompromisszumos megoldást sem kell alkalmazni. Erre kiváló a digitális technika, mert ott csak az utolsó pillanatban keletkezik analóg jel.