Ugyan már... ilyesmihez RENGETEG követő kéne! És nem lenne elég egy vagy két videót csinálnom. Az ilyesmi egy életforma. Minimum heti egy új videót kéne feltenni. Aminek az elkészítése nemcsak annyi hogy megeszem a bogarat vagy megiszom a vért vagy akármi és ezt felveszem, hanem kellenek még az utómunkálatok is. Ami pláne nehézkes akkor, ha angolul is el akarom sütni a dolgot, mert az angolságom még finoman fogalmazva is, szóval, mondjuk hogy „kihívásokkal küszködik”. Pláne ami a kiejtést illeti...
De még a magyar változat mellett maradva is, mindez sok idő. És amikor már megvan, akkor is az van hogy nincs igazi szabadidőm mert azon kéne törni a fejemet miről készítsek műsort legközelebb. Állandó hajtás lenne az életem. És magánéletem se nagyon volna, mert az újabb meg újabb „szenzáció” iránti nyomás miatt akaratlanul is egyre „intimebb” dolgokról számolnék be, na nem kifejezetten szexuális dolgokra gondolok, de végeredményben mégis az lenne hogy a magánéletem lassanként a net-re költözne, „publikus” lennék...
És legfőképp: semmi időm nem maradna ÍRNI! Hogy a programozásról ne is beszéljek...
Szóval nem. Talán belevágtam volna húsz évesen, de most már ehhez túl öreg vagyok. Lehet hogy az éveim számát tekintve nem, de most már én elkezdtem egy másik dolgot, az írást, ahol a hatvanvalahány regényemmel már annyira előrehaladtam hogy nem látom érdemesnek ezt feladni s egy másik vágányra áttolni az életemet.