( asch | 2021. 01. 18., h – 14:13 )

Nekem amúgy most sikerült a feleségemet meggyőzni arról, hogy tartsunk egy rövid ketogén kúrát a karácsony hatásait ellensúlyozandó. Együtt könnyebb tűrtőztetni magunkat mint külön-külön. Vett is egy zsírszalonnát, amit kockákra vágva kisütött. Annyi zsírja lett hogy le kellett önteni róla (csatosüvegbe eltettük ínségesebb időkre), de még úgy is tocsogós maradt, gyengébb idegzetű vegánok a kisujjukat sem mernék belemártani.

A kockák pedig csodálatosan finomak lettek! Az átlagos töpörtyűnél sokkal zsírosabbra hagytuk, puha rezgős lett. A hajszálvékony húsréteg pedig megkaramellizálódott benne. Komolyan mondom a sült húst is édesnek éreztem ebben a kajában! És még volt mellette (HK ne figyelj ide) egy kevés hagyma és gomba is. A gomba hihetetlen állagúra sült a forró zsírban, életemben nem ettem még ilyen finomat.

A legjobb a ketogén kajában az, hogy az ember rájön milyen jóllakni! A zsírtól hirtelen jön a jóllakottságérzés ám! Nem az van, hogy csak eszel-eszel-eszel, és még megkóstolsz ezt meg azt, aztán jöhet a desszert! Nem ám! A zsír beüt, és akkor a következő kanalat már nem veszed a szádba, mert inkább taszít, mint vonzana. Komolyan mondom, a mai zsírfóbiás ember már nem is tudja, hogy mit jelent jóllakni! Pedig végtelen mennyiséget megzabálnak, de sosem laknak jól! Három napig ettük, beletettük rántottába, nyalogattuk magában is, májjal, hallal, mindennel! Isteni jó volt! Alig várom a következő disznóvágást!

Az élelmiszeripar pont kiszámolta, hogy csak annyi zsír legyen a kajában, hogy ne lehessen jóllakni tőle soha! És legalább annyi szénhidrát legyen benne, hogy soha ne tudjunk meggyógyulni se!