Akik 25 éve Esztergomban 5 éves technikumot végeztek (tehát nem 4 éves szakközepet / mai nyelven szakgimnáziumot), mindnek van jól fizető állása. Profi szakemberek képződtek ott.
Én azt látom problémásnak az új szakmakártya nevű képzési rendszerben is, hogy elő van írva például érettségizetteknek 2 év szakképzés, de mi garantálja azt hogy ne legyen olyan, miszerint
- egyik alapos szakképzés, belevaló oktatókkal és szigorúan meghúzott megfelelő szintű számonkérési minimum léccel. Azaz OKTATÁS zajlik és szorgosan fizetve a tandíjat kontárként nem végezhetsz;
- a másik intézményben amolyan tingli-tangli kényszerből töltsünk el 2 évet, kevés gyakorlattal mert az elviszi a hasznot és mindössze a törvénynek megfelelő de nem jó "oktatókkal". Idézőjelesen és egyúttal köszi hogy fizettél, megfeleltél.
Ha lelkes és oktatni jól tudó szakikkal töltesz el 2 évet megfelelően felépített alapos oktatásban és megfelelő alapossággal számonkért rendszerben, ott rengeteg fontos dolgot megtanulsz. Viszont a papírod értékét és a munkahelyi légkört is demoralizálja az ugyanolyan képesítéssel rendelkező, de tingli-tangli oktatáson végzett kontár. És ez a műszaki felsőoktatásban is jellemző. Vannak elismert intézmények és vannak amolyan "fizess és kitartással lesz papírod", de valójában az utóbbiban végzettek átlagos tudásszintje közelében sincs a másik intézménybelieknek. Pedig jogilag ugyanolyan mérnöki papírt kapnak.
A kérdésem inkább az, hogy mi biztosítja az azonos végzettséghez tartozóan a hasonló képzési szintet, hasonló minőséget? Milyen gyakorlatban foganatosított intézményeken keresztülnyúló ágazati kontrollfolyamatok vannak?