Nagyon könnyű dolgunk lenne, ha valamely cég kiképzőjeként működne az egyetem, csak azt kellene megtanítani, amire az adott cégnek szüksége van. De az 30-40 cég, mellyel a karunk rendszeresen egyeztet, mind mást akar. Indítsunk ennyi szakot 2-6 emberrel? A legacy system-ek fogságában sok céget még az előző technológiák érdekelnek, másokat pedig már feltörekvők, mert a korai alkalmazásból üzleti előnyt remélnek.
Ennek a problémának szerintem több része van.
Egyrészt a cégek olyan embereket szeretnének kapni az egyetemről, akiket nem kell hónapokig kézen fogva vezetni. Ennek egyik módja (és valószínűleg ezt is kommunikálják), hogy ha X-Y-Z technológiát használ a cég, akkor ezeket tanítsák az egyetemen. A másik megközelítés, hogy az egyetemről kikerülő végzetteknek legyen egy elméleti + gyakorlati technológia alaptudása és önálló tanulási képessége, amivel a nem ismert technológiákat gyorsan el tudja sajátítani és produktív munkatárssá válni. Ez utóbbira (az önálló tanulásra - nem a Stackoverflow használatára) nem tudom, hogy elég hangsúly van-e fektetve a jelenlegi tantervekben.
A technológiai stack egyébként sokat konszolidálódott az utóbbi években, tehát szerintem nem lenne lehetetlen egy olyan technológiai kosarat összerakni, ami nagyrészt fedi a cégek igényeit. Ez alatt nem azt értem, hogy pl. muszáj Javat és C#-ot is oktatni, hanem a kettő közül valamelyiket, és érteni, hogy hogyan működnek ezek a nyelvek / környezetek, hogyan lehet bennük hatékonyan dolgozni. Ha ez megvan, akkor pillanatok alatt produktívvá tud válni az egyetemről kikerülő kolléga a másik hasonló környezetben is.
A gyakorlati projekttapasztalat nagyon fontos lenne. Elvileg erre van a szakmai gyakorlat, de 8 hét alatt nem lehet csodát tenni. A fő problémát itt abban látom, hogy a legtöbb tárgynál maximum néhány 100 soros programokat írnak a hallgatók, jellemzően nulláról kezdve. Ezzel szemben egy cégnél az esetek 99%-ában nem ez a frissen végzettek feladata, hanem egy meglévő nagy kódbázisba kell tudni belenyúlni. Erre szerintem az adna megoldást, ha minden egyetemen lenne több hosszan futó, nagy méretű nyílt forráskódú projekt, ahova minden hallgató valamelyik tárgy keretében bekapcsolódik, megismeri milyen az, amikor olyan kódhoz kell nyúlnia, aminek nem látja a végét. Ezt akár éveken átívelő módon is meg lehetne tenni: 2. éves hallgatók kódját a "senior" 3. éves hallgatók reviewznák, illetve mentorálnák a projekten.