Egy bizonyos szint fölött kellemes hobbi ez. Csak nehezen akarjátok megérteni, hogy nem mindenkinek hobbi ez.
Akinek ez nem hobbi, hanem tényleg azt hiszi, hogy egy megbízható, működő számítógépet kap a kukából előszedett és összevarázsolt kupacból, az nem fog elégedetten távozni. Persze mivel távolabbra nem látnak, így azt sem fogják fel, hogy kidobott pénz egy hozzá nem értőnek apránként odaadogatni azt a pénzt, amiből egy valóban működő eszközt is vehetne.
Sokadszorra: nem azzal van a gond, hogy valaki megjavít eszközöket. Azzal van a gond, hogy nem szakszerűen, műszerekkel, megfelelő tudásszal felvértezve dolgozik, hanem csak kuruzslást végez. A rendes munkának megvannak a tudásbeli és felszerelésbeli követelményei. Az nem rendes munka, hogy össze-vissza cserélgetnek bontott kacatokat aztán a valódi probléma megoldása helyett ideig-óráig megint nem dől össze. Persze, van az a szegénység, amikor erre kényszerül az ember, de nem ez a normális és követendő. Aki azt hiszi, hogy kókányolással mester lett, az saját magát és az ügyfeleit csapja be. Ráadásul az sokszori kókányolásért elkért összegekből már találhatna valóban működő, jobb készüléket is használtan az átvert ügyfél.
De intézményi szinten is butaság ez sokszor. Valaki főállásban kókányol, miközben az éves bérköltségéből le lehetett volna cserélni az egész gépparkot. Ez csak a annak jó üzlet, aki pénzt kap érte.