Hát igazából itt látszik a story kétarcúsága. A mai modern informatikai területeken pl a matek elengedhetetlen. Mondjuk a ML-ben a Lineáris regresszió a Hello Word. Az úgy kezdődik, hogy parciális derivált. Robotika szintúgy...stb. Kollega pont erre kérdezett rá, hogy ezek miatt hol van az üvegplafon, mert utánnajárni sem fog tudni, ha ott van, hogy meg kell tanulnia a teljes egyváltozós analízist és a többváltozós felét legalább. Ez úgy is kihívás, hogy ott van a tanár és válaszol minden kérdésedre és segít. Akinek ez megy önmagától könyvből, annak a BSc, MSc páros sem okoz problémát, és valószínű még a PhD is menne némi segítséggel normál tempóban. Ezért van az amit látunk főleg még nyugatra de mostmár itthon is van rá példa, hogy az MSc-t kezdik zárójelbe tenni és inkább PhD. Mert kb azzal a tudással tudsz új dolgokat felkutatni értelmezni és beforgatni a termékbe. Tény, hogy kevesebb tudással is el lehet kezdeni a pályát de itt az a kérdés, hogy mi lesz mondjuk 5 év mulva. Menyit változik 5 év alatt a szakama elég lesz az a tudás 5 év múlva? Vagy ha csak most kezdi valaki, és símán végez 3 év alatt. Milyen volt a szakma 3 éve? Ebbe belegondolt egyáltalán valaki is?
Szerintem egyre közeledünk ahhoz a ponthoz, hogy a technológia tanításának egyetemen ne legyen semmi értelme. Aminek értelme lehet, az elmélet precíz megtanítása, valamint annak, hogyan használja fel az elméletet ahhoz, hogy gyorsan tudjon technológiákat tanúlni. Igazából az informatika szak már most is inkább egy speciális matek szaknak kellne lenni. Ami igazán elkeserítő, hogy sokszor azt is nehezen értik meg, hogyan implementálunk Euler Integrálást, pedig igazából csak egy for ciklusssal adogatunk össze téglalapok területét.