"egy olyan alkalmatlan politikust ajnározol, aki miatt beléptünk a vesztes II. világháborúba és ezzel kb 40 évre megpecsételte az országunk sorsát."
Az ALKALMATLAN(!) politikusokról jut eszembe:
Nem szeretnék beleszólni a témában nálamnál biztosan olvasottabbak, dolgába, de szeretnék arra utalni, hogy a "politikai hobbisták" által megállapított "alkalmatlanság" jelzőt, - vagy ami rosszabb, ítéletet, - óvatosan kéne kezelni. Mert ha a kijelentő, az adott történelmi helyzetben az érintett politikus helyébe lett volna, valószínűleg még annyit sem tudott volna elérni, mint a konkrét esetsor. (Bár a vélemény látszólag keményen megvan..!)
Ti. a politika eredménye, - ha jó a vezetetteknek, és ha rossz, - mindig egy diplomáciai kapcsolatrendszer működésének eredménye. Ebben a részvevők "fajsúlyát" pénzben, gazdasági és katonai erőben mérik, és ebbe néha mindent eldöntő hatásként, geolokációs viszonyok is belejátszanak, és ahogyan lenni szokott, ezen feltételek nélkül kb. az "albán légvédelem" lehetőségeit kellene számba venni, - mondjuk, - egy berlini vagy hamburgi, második világháború végén tapasztalható szövetségesi légi fölény ellen, bármekkora tudású politikai zsonglőr is legyen a vezető személyiség. Igazság szerint, ha az "alkalmasság" jelző kiállítása annak függvénye, hogy szorgosan bólogat-e valaki a nagyobb hatalmi súllyal rendelkezőknek, az ugyan jelenthet egyfajta talán személyes "zsebre és világra szóló" sikert, de az nem az általa vezetett nép érdekeit és "zsebeit" jelenti.
Magyarán, ha az országot vezető személyiség nem konfrontálódik akkor esélye sincs a jobbra, de ha konfrontálódik akkor sem jelenti az erősebb "nagykutyák" hibás döntéseinek maradéktalan kivédhetőségét. Reálpolitika Magyarország helyzetében mindig valahová dörgölőzést jelentett, leginkább úgy hogy a "nagyok" a "dörgölőzni akaró" fejét megfogva dörgölték azt a nadrágjukba, (Nem volt abban semmilyen szabadon választott dörgölőzési irány, leginkább véletlen az esetleges kivétel.)
És ahogyan ezt én látom, ez ma sincsen másként. Azok között a magyar politikusok között, aki szembe mert menni az "uralkodó széljárással" és zsebekkel, azok között az eredményeit tekintve, OV rendkívül sikeresnek tekinthető a magyar politika történelmében. Persze minden lemez "lejár" egyszer, főként ha szkreccselik, és belülről is segítik a "lejáratását".
A politika gyakorlása a világon mindenütt csak szövetségek rendszerében képzelhető el, azok elemeinek megválasztását nem egy kisebb hatalmi súllyal rendelkező országra szabják. A mozgástér Horthy esetében is szűk volt, OV "euniós" esetében is ez van, de ebből neki az országnak a legtöbb jót eddig ki lehetett hozni, gondolok itt pl. az öt éve tartó határvédelem eredményeire. Ez egyértelműen védi a magyarságot, az országot a Nyugat-Európában jelenleg tapasztalható általános társadalmi lezülléstől. - Hogy meddig? E téren a magyar társadalom nagy többségének egyenlőre minden megnyert év számítani fog.