( gergov | 2021. 01. 08., p – 14:40 )

A HVDC-t meg a valahol mindig sütő napot gondolom azért emlegette, mert arra gondolt, hogy egy világméretű, vagy legalább kontinens kiterjedésű hálózatban mindig lehetne onnan hozni az energiát, ahol épp van többlet belőle.
Szép lenne, de szerintem két nagy baj is van az elképzeléssel. Az egyik technikai: bődületesen túl kellene méretezni mind a termelő kapacitást, mind az átviteli hálózatot, ami így az idő többségében alacsony kihasználtsággal menne. A másik politikai: mivel a villamos energiát nehéz nagy mennyiségben tárolni, egy ilyen rendszer erős függést alakítana ki a többiektől, amit senki sem akar. (Ennek mondjuk lehetne pozitív hozadéka is, ha mindenki kölcsönösen szétszívathatná a másikat energiamegvonással, lehet, hogy kevesebb lenne a nemzetek közötti konfliktus.)

Nem véletlen, hogy a szolgáltatók inkább a hálózati léptékű energiatárolást erőltetik, hogy több helyi megújulót lehessen nagyobb kihasználtsággal bekötni.