( _Franko_ | 2021. 01. 08., p – 14:35 )

Hát igen, remek példája annak, hogy ha kihagysz mondatrészeket egy egybefüggő bekezdésből, akkor néha más értelme van és úgy nem megy át teljesen az irónia, illetve Adyra jellemző szarkazmus. Bár értem, hogy miért hagytál ki komplett mondatokat, bekezdéseket és miért emeltél ki mondatrészeket. Még az is felmerült benne, hogy talán meg se értetted a cikkben a maró szarkazmust.

Szóval idézzük egyben a bekezdéseket és olvassuk egyben az egész cikket:

Bánffy Dezső hite és programja ennyi: magyarság. Teljes, igaz, nem alkuvó, s higyje el nekünk mindenki, hogy ennél hatalmasabb és gazdagabb hite és programja sohse volt még magyar politikusnak. Nem fajőrület ez, nincs rokonságban a hülye nacionalizmussal. Ha csak egy csöpp reakció volna ebben a hitben és programban, Bánffystól együtt taszítnók el magunktól. Ez a magyarság sine qua non. Azt lehet mondani, hogy természettudományi, mint minden igazság. Ebben benne van minden, amit a belátható jövő kíván…

Olvassuk és elképzeljük, hogy mennyire lenézik Amerikában a Magyarországból kivándorlókat. Ott, hol a diplomás zulu iparos nem ritkaság, micsoda félvad népzagyvaléknak tarthatnak bennünket. Akik Magyarországból kivándorolnak Amerikába, azok többnyire koldusok, analfabéták, s ahogy megérkeznek, nemzetiségi és felekezeti harcba fognak. Koldusok, analfabéták és vadak.

Ebből megértheti mindenki, hogy a Bánffy hite és programja micsoda nagyszerű hit és program!… A magyarság előretörést, kultúrát és liberalizmust jelent a Bánffy fejében és szívében és nagyon sokunk fejében és szívében is.

Nincs ehhez a históriának, a tradícióknak, a fajmagyarság mániájának semmi közük. Ez a hit és program a mából, a jelenből, a szükségből folyik. Ha e sorok írója tót fiskális, vagy oláh pópa volna, de olyan szabad agyvelejű, amilyennek most véli magát – akkor is azt mondaná, hogy ennek az országnak muszáj teljesen magyarrá válnia, hogy tovább élhessen, hogy gazdag és kultúrország legyen. Először, mert legkönnyebb magyarrá tenni. Újra nem beszélünk a históriáról. A jelen intézményei magyarok. Numerusra a magyarul beszélők és magyar kultúrán dolgozók száma a legnagyobb. Ami keveset vagyonban és kultúrában csináltunk, az legnagyobb részében magyar. Ha német volna, oláh volna, azt kellene mondanunk: németesítsünk, romanizáljuk. De magyar! Itt magyarosítani kell! A magyar fajta szorgalmas és türelmes. A szorgalom és türelem hát magyar erény. A magyar fajta reformra, liberális gondolkozásra hajló. Mutatja a reformáció, mikor e fajta színe-lángja fogadta el a protestáns vallást. Ami a kultúrát illeti, ez a fajta adta Mátyást, a reneszánszkirályt. Erdős[i] Sylvestert, Széchenyit, Kossuthot Petőfit, hogy nagyokat lépve ragadjunk ki pár nevet. Ez a fajta haladásra, gazdagodásra, szabad gondolkozásra, kultúrára termett. De most tehetetlen. Megkötik a kezét Róma, a feudális főnemesség s a nagyon éretlen, de nagyon izgága nemzetiségek. Ezt az országot hát muszáj magyarrá tenni! A magyarság, Bánffy magyarsága, harc a klerikalizmus, ostoba nemzetiségi fantazmák, Bécs, a sötétség, a kiszipolyozás s a hülye nacionalizmus ellen.

Bánffynál sohse gyűlöltek többen és jobban még magyar politikust. Ugye nem nehéz megérteni? De [nem] nehéz megérteni azt sem, hogy akiben ez ország fennmaradása szükségességének sejtése vagy tudása él, aki haladást és kultúrát akar: ma Bánffy után kiabál. Kezdik belátni egyebekben elég konzervatív bácsik is, hogy radikalizmus kell, magyarság kell, Bánffy kell!…

Magyarság! Gazdagabb, népszerűbb hit és program nincs ennél!… Radikalizmus! Kis népet, a mi helyzetünkben levőt, más még nem mentett meg a fenyegető haláltól soha!…

Egyesüljünk a magyarság hitében és programjában mind, kik e földön élni és haladni akarunk!…

Nagyváradi Napló 1903. január 10.