( davebacsi | 2021. 01. 04., h – 22:17 )

Az 1600-as évek óta eleve erősen hideg északi féltekére rátett az izlandi  Laki vulkán kitörése ami 1783-1784-ig tartott, egyszerre 130 krátere robbant fel, és egy évig kénes gázokat és bazaltport okádott végeláthatatlanul, 15 km magas gigantikus füstoszlop képében. 

Olyan savas esők estek Izlandon, hogy a birka szőrét bőrig leégette, emberek ruháját és haját lemarta. 1785-ben Amerikában 4,5 fokkal esett a téli átlaghőmérséklet, Európában iszonyatos telek és jeges áradások jöttek. 

1816 nyara!

Az indonéziai Tambora vulkán egy évvel korábbi kitörése volt a végső katasztrófa, ami 1815. április 5-én kezdődött, napokon át tartott, és hihetetlen mennyiségű kőtörmelék, vulkáni hamu, és egyéb anyag került a légkörbe. A 4300 méter magas vulkánból szétrobbanása után 2800 m magas hegy maradt vissza. 

1816-ban az északi féltekén, pld Magyarországon nagyon kemény tél jött, még augusztus végén is talajmenti fagyok pusztították a csökevény pár szál búzát ami kidugta a fejét. Először júniusban volt, hogy nem ment éjjel fagypont alá a hőmérséklet. Abban az évben az északi féltekén nem termett meg semmi és 1817-ben sem és 1818-ban is csak alig... 

Az ég narancssárgás-vöröses volt, tele mérgező sűrű ködökkel. Szabad szemmel bele lehetett bámulni a napba és látszódtak a napfoltok. Nyáron is irtózatos hóförgetegek szakadtak rá falvakra, egyik pillanatban 20 fok volt a másikban - 20! Olyan tömör volt a hó, a betemetett birkanyáját kereső pásztor nem tudta a botját belenyomni. Falvakat ha elért egy ilyen förgeteg, fél óra múlva csak a házak teteje és a templom látszódott ki. 

Ha nem hó volt akkor pedig az eső szakadt, szélviharokkal.

Olaszországban többször is piros hó esett ahogy a légköri szennyező anyagok éppen megfestették azt.

1816-ben Németországban már elrendelték hogy a kenyérsütéskor a liszthez 1/3 részt leőrölt makkot adjanak, 1817-ben az addig takarmánynövénynek számító káposztára is ráfanyalodtak a népek. A levágások miatti lóhiány végett feltalálták a kerékpárt.