Inkább az kérdés, hogy az
év – ‘esztendő, háromszázhatvanöt napból álló időszak’. Származékai: évi, éves, ével, évelő.
Ősi finnugor örökségünk: mordvin ije, finn ikä (‘életkor’), lapp jakke (‘év’). ...
miért fordul elő az angol
age - From Middle English age, borrowed from Anglo-Norman age, from Old French aage, eage (Modern French âge), from assumed unattested Vulgar Latin *aetāticum, from Latin aetātem, accusative form of aetās, from aevum (“lifetime”)
ősei közt, mely esetben a magyar év - és a latin aevum meglepő hasonlóságot mutat hangzásban, miközben mindkettő életkort is jelent(ett).
Az
aevum - From earlier aevom, from Old Latin aivom, from Proto-Italic *aiwom (“period, age”)
az Old Latin aivom és a kikövetkeztetett Proto-Italic aiwom alakra vezethető vissza, mely időszakot, életkort jelent; akárcsak az év.
Lehetne ez véletlen egybeesés is. Lehetne, ha az időszakok nem esnének egybe, miszerint:
Finnugor egység korszaka: ~i.e. 3000 - ~i.e. 2000
míg
Proto-Italic - Based on glottochronological evidence, Proto-Italic is believed to have split off from the archaic western Proto-Indo-European dialects some time before 2500 BC. It was originally spoken by Italic tribes north of the Alps before they moved south into the Italian Peninsula during the second half of the 2nd millennium BCE. Linguistic evidence also points to early contacts with Celtic tribes and Proto-Germanic speakers.
Tehát az év ugyanakkorra vezethető vissza, mint a kikövetkeztetett aiwom. Persze a magyar év a wiktionary szerint egy kikövetkeztetett
From Proto-Finno-Ugric *ikä (“age, year”)
szóra megy vissza, ami
Cognates include Finnish ikä and Estonian iga
gyakorlatilag a mai finn ikä-nak felel meg.
Ez nem tűnik meggyőző magyarázatnak, hiszen ha a magyar ennyit változott, akkor a finn verziónak is kellett volna valamennyit változni az alapalakhoz képest, de a kikövetkeztetett alak nem ezt sugallja.
A fenti kétség alátámasztására használjuk fel azt a tényt, hogy a Proto-Italic az Alpok északi részéről vándorolt dél felé, az Olasz-félsziget északi részére, mely ekkoriban nem indo-europai nyelveket beszélőkkel volt benépesítve. Lásd szemléltető videó: https://www.youtube.com/watch?v=6YGZ-AAYYZg
Az IE expanzió idejére tehető a Villanovan kultúra jelenléte az Appenini-félszigeten, mely 900–700 BC körültől datálódik és az etruszk civilizáció előfutárának tekinthetőek.
Tételezzük fel, hogy a kikövetkeztetett PFU ikä alak helyett az ősi alak jobban hasonlított a mai év kiejtéséhez (melyet erősíteni látszik az ÚESz bejegyzése:)
"Eredetileg é ~ í alakban élhetett; az év szóvégi v-je a toldalékolt alakokból integrálódhatott"
és vegyük figyelembe azt is, hogy Mario Alinei olasz nyelvészprofesszor felvetése szerint az etruszkok finn-ugor / archaikus magyar nyelvet beszéltek (ld. PDF), melyre példa a PDF végéről és mely kultúra végül beolvadt/asszimilálódott a Proto-Italic nyelvet beszélő hódítók közé:
ETRUSCAN TEXT:
NACEME URU IΘAL ΘILEN IΘAL IΧE ME MESNAMER TANŚINA MULU1)
NACEME
NEKEMURU
ÚR (URAM?)IΘAL Θ
ITALΘILEN
TELJEN2)
IΘAL
ITALIΧEME
IGY-(IGYAD/IDD) + MEG (dial. ME)3)
MESNAMER
MÉZ-NA + MÉR-TANŚINA
TAN- + SZÍN ‘nice shape’ (11° c.) + -AMULU
Khanty MUL ‘gift, offering’(NEKEM URAM ITAL TELJEN / ITAL IGYAD MEG / MÉZNÁ(DA)MÉR VAN, SZÍNE AJÁNDÉK)
MÉZNÁD, (méz-nád) ösz. fn. l. CZUKORNÁD.
(czukor-nád) ösz. fn. Kelet- és Nyugot-Indiában (!!!) otthonos növény, mely a benne találtató czukoranyag fínomsága- és bőségéről nevezetes. (Saccharum L.))TRANSLATION:
(1) “In me, sir, pour the drink! (2) Drink up the drink! (3) (I am) the gift showing with its nice shape the measure of hydromel”
Nem vagyok teljesen biztos benne, hogy a mai Indo-"Európai" - Finn-Ugor etimológia értelmezés teljes mértékben helyes, és hogy esetleg lehetséges, hogy ezeknek az eredeztetéseknek a félreértése miatt van annyi fura, véletlen egybeesés a nyelveink között, mely jelen esetben az aevom/aivom - év kísérteties hasonlósága.