( asch | 2020. 12. 30., sze – 10:34 )

> Szoval nyugodtan szaporodhat a nepessegnek az a tajekozott, magas IQ-ju resze, akik egy vilagjarvany kellos kozepet talaltak a csaladalapitasra legmegfelelobb idopontnak. Darwin bacsi szelesen mosolyogna, ha meg elne.

Ki kellene ezt pontosan számolni, de eléggé valószínű, hogy az evolúciós sikeresség - értsd kb: várható szaporodóképes utódok száma - szempontjából előrébb lesz az, aki bevállalja az utódot pandémia alatt is, mint aki nem. Gondolj bele, egy nőnek van néhány termékeny éve, ezalatt lehet X gyereke. Ha a pándémia miatt eltolja a gyerekvállalást 1-2 évvel, akkor várhatóan kevesebb gyereket szülni. Illetve minden eltolt évvel növekszik mindenfajta Covidtól független kockázat is.

Összességében simán lehet, hogy téged nevet ki Darwin bácsi, nem azt aki a pándémia ellenére is bevállalja a terhességet. Mivel éppen a gyerekvállalás az evolúciós siker kulcsa, ezért nagyon nagy veszélynek kell lenni ahhoz, hogy a gyerek nem-vállalás legyen Darwin szempontból a nyerő stratégia.

Tipikus tévedés egyébként ez a Darwin díjazósdiban - és más topikban is zavart már -, hogy sokszor az egyébként butának tűnő viselkedés éppenséggel nem rontja a leszármazás esélyét. Például amikor valaki a termékeny évei után csinálja ki magát, akkor az nem Darwin díjas, nem lett kevesebb utódja attól.

Például ha egy nő PhD-t csinál, arra nem mondják, hogy Darwin díjas, pedig a PhD-vel statisztikailag egy rakás gyereket veszít. Ellenben egy anti-vaxxer-re azt mondják, hogy Darwin díjas, miközben ezzel statisztikailag kevesebb gyereket veszít, mintha 5 termékeny évét egy egyetemen töltenené az Alabama-béli kisváros szülészete helyett. Igaz, hogy felesleges kockázatot vállal, de ez még mindig sokkal kevesebb - Darwin szempontjából -, mint ha eleve nem is szülne gyereket. Teccikérteni?