( uid_21365 | 2020. 12. 24., cs – 03:18 )

Valószínűleg az zavar téged össze, hogy azt hiszed, én általában véve ellenzek minden oltást. HOLOTT EZ KORÁNTSINCS ÍGY!

A szememben az oltások 2 nagy csoportra oszthatóak.

1. Bizonyítottan jól működő, bevált, hasznos oltások, valamely rendkívül súlyos és (oltás nélkül) rohadtul halálos (netán nem halálos de bénulást vagy elhülyülést okozó) betegség ellen. Ilyen az általad említett TBC és kanyaró is. Eszem ágában sincs ellenezni ezen oltásokat!

2. Olyan oltások, melyeket valami többnyire ad-hoc módon kreált, abszolút nem létező vagy elenyésző kockázatot jelentő betegség ellen fejlesztenek ki, aztán nagy hype-ot generálva körülötte (és részben a döntéshozók megvesztegetésével) beadatják az embereknek, nem okvetlenül erőszakkal, inkább alaposan megijesztve őket. Ilyen volt például a madárinfluenza. De ilyen tulajdonképpen a közönséges influenza ellenes oltás is, aminél mára már közismert hogy lényegében alig ér valamit, mert a kutatók mindig „megjósolják” melyik vírustörzsek jönnek MAJD ami ellen kifejlesztik az oltást... aztán ez a tippjük néha tényleg be is jön. Igen gyakran azonban egyáltalán nem...

Én a 2. csoportba tartozó oltásokat ellenzem csak. És mielőtt belekötnél, vagy más kötne bele, máris feldobom a magas labdát: igen, ÉN döntöm el magam, melyik oltás tartozik ebbe a csoportba, annak ellenére hogy semmiféle mikrobiológiai végzettségem sincs!

Van ellenben ÉLETEM, ami felett nekem van jogom dönteni... és muszáj vagyok én dönteni, mert úgy látom a „hivatalos” orvostudományban egyáltalán semennyire se bízhatok meg. Teljesen átitatta már a profitérdek, s megvették a dokikat az orvoslátogatók - a gyógyszeripari cégek ügynökei - kilóra. Ott vannak ezek már az egyetemeken is, ők pénzelik a kutatásokat, stb. Azután hogy láttam miként vezette félre Ancel Keys a zsírok ártalmasságáról a tudóstársadalmat, s pláne azt látva hogy hiába lepleződött le a csalása évtizedek óta, mégis ugyanazt fújják a dietetikusok, azóta nem tudok hinni nekik, teljesen leégtek, kompromittálódtak előttem, „arcukat vesztették”, ahogy a keletiek mondják!

De személyes élményem is van: Amikor még Magyarországon éltem, depresszióval küszködtem. Mentem a dokihoz, felírt valami kurvadrága szert. SEMMIT SE HASZNÁLT. Felírt újabbat és megint újabbat, azok se használtak de legalább volt amelyiktől tele lettem csalánkiütéssel...

Azt egyikük se mondta hogy változtassak a táplálkozásomon. Pedig amióta Carnivore diétán vagyok, milyen érdekes, elmúlt a depresszióm... De ugye, az életmódváltást az olyan gonosz „sarlatánok” tanácsolják mint például Szendi úr, nekik akkor se szabad hinni ha jól dokumentált esetek ezreiben igenis beválik...

Szóval, én totál szkeptikus vagyok az orvostudományok egy óriási szegmensét illetően. Szerintem a mai dokik remekül értenek az érzéstelenítéshez, altatáshoz, jól tudnak törött csontokat összeilleszteni, nyílt sebeket fertőtleníteni, összevarrni, ilyesmi, és van még néhány más részterület is ahol sokat tudnak. De amikor igazán komplex dolgok kerülnek szóba, akkor vagy semmit se tudnak vagy alig valamit, ellenben tudatlanságukat bonyolult tudományos zsargonnal leplezik.

Arról se feledkezzünk el, egyetlen kibaszott szó nincs a Hippokratészi esküben arról, hogy az orvosoknak kötelező IGAZAT MONDANIUK!

Fenntartják a jogot rá hogy HAZUDJANAK a betegnek, ha ŐK úgy ítélik meg hogy a kedvezőtlen prognózist rosszul fogadná...

Na helyettem ne döntsön senki!

Szóval a bizalmatlanságomat ők érték el, hosszas és fáradságos igyekezettel...

Igenis, van amiben elismerem hogy jó munkát végeznek, de van amiben nem, s ez az oltásokkal kapcsolatban is így van: van amit hasznosnak tartok, de van amit nem.