Nem csak hasonlóak, hanem hasonlóak és ugyanazt jelentik. Olyan nyelvek esetében, melyek legalább 1000, de inkább több ezer évig kapcsolatban álltak egymással.
A jogász Hunfalvy Pál (1810-1891) fanatikus hirdetője lett annak a feltevésnek, hogy a magyar és a finn nyelv külön nyelvcsoportot alkotnak. Hunfalvy a felvidéki német kisebbséghez tartozott. Eredeti családnevét, a Hunsdorfer-t akkor magyarosította, mikor 1841-ben tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának.
...
Hogy Hunfalvyról miként vélekedtek akadémiai körökben, azt ő magától tudjuk meg. 1883-ban azt írta, hogy 27 évvel előbb, azaz 1856-ban, ismert, tekintélyes magyar nyelvészeket szólított fel arra, hogy támogassák az ő új folyóiratát, a Magyar Nyelvészet-et. Többen azonban erre nem voltak hajlandók, mivel akadémiai körökben azt suttogták, hogy az osztrák kormány lefizette Hunfalvy-t azzal a céllal, hogy a magyar nemzet becsületét szégyenítse meg az állítólagos finn rokonsággal. Tény, hogy Hunfalvy Pál rögtön az akadémiai kinevezése után, 1851-ben támadásba lendült az Akadémiai Nagyszótár ellen. Hunfalvy azonban már nem volt képes a projektumot leállítani. Ehelyett azzal próbálkozott, hogy kiüsse a projektum tudományos alapjait:
...
Hunfalvy ezzel azt akarta mondani, hogy a magyar nyelv gyökérszavai csak akkor számítanak az alapszókincshez, ha ezek a szavak előfordulnak rokonnyelvekben is, mint a finnben. Azok a magyar gyökérszavak, amelyeknek nincs megfelelője a rokonnyelvekben, szerinte jövevényszavak.
Azért na. Vannak azért kétségek. És mint látjuk, vannak érdekes "véletlenek" is.
Másrészt itt nem csak két szó hasonlóságáról van szó, hanem több tucatnyi szó hasonlóságáról. Ha egy-egy szó lenne csak hasonló, azt mondom, oké, véletlen. Így lassan félszáz példa után azért kezdek kicsit szkeptikus lenni a hivatalos értelmezéssel kapcsolatban.