( _Franko_ | 2020. 12. 12., szo – 10:11 )

Mint írtam, nem egyformán látjuk... A Habsburg multikulti pont úgy omlott össze, ahogy az eu is fog, ha ez a célja.

Ez nem igazán látásmód kérdése, hanem történelmi tények, hogy mikor mi történt.

Nem volt ott nekünk jó, csak mindenki a 1867-1910 közötti időkről beszél, pedig Rákóczi után már benne voltunk (XVII. sz.) és szívtunk vagy 200 évig.

Az a baj, hogy ez az időszak jóval komplexebb ennél az egyszerűsítésnél, a megdicsőült hőseink nem voltak hősök, kurva nagy hibákat ejtettek, csak ezekről nem nagyon szólnak azok a történelemkönyvek, amelyekből a történelmet oktatták és főleg most oktatják. Rákóczi nagyon nagy stratégiai és politikai hibákat ejtett, nem volt egy vezető alkat, ennek is köszönhető például, hogy a szatmári béke után a kurucok nagy része egyszerűen átállt a császári oldalra, a kisebb része a törökök oldalára, a maradék meg egy csomó hülyeséget csinált, aztán egy nagyobb lengyel, angol, francia kör után végül a törököknél kötött ki, ahol abba is belement, hogy a tatárokkal szövetkezve török támogatással foglalják vissza az erdélyi területeket, de a tatárok egyszerűen lerabolták Erdélyt, az erdélyiek legnagyobb "örömére". Szóval én javaslom, hogy tágabb körből olvass történelmet, ne ragadj le a klasszikus magyar tankönyvi hőskölteményeknél, mert a valóság sokkal szappanoperásabb volt és nem voltak egyértelmű jók és rosszak egyik oldalon sem.

Gumicsont - csak sajnos valós 

Igen, valós, a letelepedési kötvénybuli valós volt és kapják a külföldi vendégmunkások is bőven az engedélyeket, nagyjából már százezer felett járnak. Ennek töredéke volt a menekültstátuszt kapók létszáma. Gumicsont, mást csinálnak a kezükkel, mint amit beszélnek, de ez szerintem közismert.

Lopás - itt az anti-migránsozással lopnak, kint meg a migráns-támogatással - egyik 19 a másik egy hiján 20. Mindegyik lop.

Mondanál egy külföldi nevet, aki technikai csődbe jutott a vállalkozásával, majd egy világ végi falu polgármestereként 10 év alatt gyakorlatilag nulláról dollármilliárdos lett, úgy, hogy piaci körülmények között soha nem dolgozott egyik cége sem, csak állami feladatok láncolatában valahol?

Mindig azzal szívtunk hogy valamilyen birodalomnak, uniónak voltunk a része...

A középkor végéig az volt a helyzet, hogy az erősebb kutya baszik és a magyarok erősebbek voltak, unióba kényszerítettünk mindenkit a környéken. Aztán fordult a kocka és a bot kényelmetlenebb végére kerültünk, unióba kényszerültünk a környéken másokkal. Aztán mindig rossz segget nyaltunk kétszáz éven keresztül és mindig sikerült azokhoz dörgölőzni, akik aztán nem segítettek a bajban, így megszoptuk.

És most ismét ott tartunk mentalitásban, mint az 1900-as években, amikor is a környékünkön közel és távolt mindenkit magunkra haragítottunk, olyan szövetségeseket találtunk, akik a kisujjukat se fogják nyújtani, ha baj van és olyan seggeket nyalunk, amelyeknek csak addig vagyunk fontosak, amíg nyaljuk a seggüket, szó nélkül szarni fognak a fejünkre.

Tényleg ajánlom olvasásra Az elveszett presztízs című könyvet Jeszenszky Géza tollából. És van még néhány ilyen komolyabb történelmi írás a korszakról, amelyek merőben más képet mutatnak arról, amit hiszel.