( uid_21365 | 2020. 12. 07., h – 15:41 )

Én tökre megértem a vegetáriánusokat. Bárcsak lenne erőm tartani.

Látod e mondatod önmagában cáfolja mindazt amit fentebb írtál, hogy beteg leszek a húsfogyasztástól. Mert ezzel elismerted, hogy vegetariánusnak/vegánnak (én úgy mondom: gizgaz-evőnek...) holmi „erő” kell hogy kitartson mellette! Azaz állandóan fegyelmeznie kell magát, kényszerítenie, az „akaraterejét” használnia hozzá...

Most őszintén, gfondolkozz már el a dolgon: szerinted LEHET-E TERMÉSZETES AZ A TÁPLÁLKOZÁS, ami minden pillanatban önmagunk efféle „megerőszakolásával” jár?!

Nyilvánvalóan nem. Se nem egészséges, se nem természetes.

Ezzel szemben amit én csinálok, ahhoz NEM KELL AKARATERŐ. Illetve, nyilván a legelején valóban KELL, az első talán ha két-három hónapban, de ez is csak amiatt mert a cukor egy DROG, addikciót okoz, tehát le kell szokni róla, s ez elvonási tünetekkel jár. Bár ezt is csak azért írtam le ide mert becsületes vagyok, és megemlítem, mert sokaktól hallottam. Ami ugyanis az én esetemet illeti, nálam HIHETETLENÜL KÖNNYŰ volt lemondani a cukorról, úgy általában a szénhidrátokról!

Akárhogy legyen is azonban, utána, ezen „leszokási” fázis után, nagyon könnyű tartani ezt az étkezést. Nem kell hozzá holmi „akaraterő”. A húst (és zsírt) egyszerűen NEM LEHET MEGUNNI. Képtelenség. naná hogy az, hogy a fnébe is lehetne amikor ez az IGAZI tápláléka a fajunknak,. erre evolveálódtunk évmilliók óta!

Azaz nem kell „erővel tartani”. ÉLVEZI AZ EMBER.

És nem kell rögtön a nyers hússal meg az állat szemével kezdeni. Nyilván, ha valaki rögtön azzal kezd, az neki jó. De nem kötelező. Idővel úgyis elcsábul rá... Én magam is fokozatosan jutottam el idáig. Lépésről lépésre. Felfedeztem apránként e nekem addig még ismeretlen táplálkozási és íz-világot.