"Ahogy az egyik paleós celeb mondta: képzeld el, hogy az érintetlen természetben találod magad törzsnyi méretű csapattal (az egyedül kibasznak a vadonba kérdés hülyeség, mert az ember mindigis csapatban élt, nem releváns, hogy egyedül mire vagy képes) néhány szerszámmal eszközzel felszerelve, de kaja nélkül éhesen. Mit fogtok tenni az éhségetek ellen? Nemesítetlen semmire sem jó magokat kezdtek rágcsálni, vagy csapdába ejtetek egy zsíros nagyvadat az itatónál? Sokkal ésszerűbb választás a nagyvad 10-ből 10 férfi vadászni kezdene ilyen helyzetben az tuti. És jobb buli együtt megsütni este, mint füvet rágni a tűz körül. Próbáltál már füvet rágni vacsorára?"
Ezen mindig röhögök. Próbálj meg ötöd magaddal elejteni egy nagyvadat, botokkal kövekkel. Aztán nézzük meg egy hónap alatt mennyi szarvast sikerül elejteni.
Egyszer láttam valahol (natgeo talán) egy filmet egy -talán az amazonasi dzsungelben élő- törzsről. Gyakorlatilag egész nap gyűjtögettek, az ebilhatól kezdve a bogyókig mindent megettek. Vadásztak is, de azt úgy kell elképzelni, hogy ünnep volt amikor sikerült elejteni egy kis testű pekárit (20-40 kilós kis disznóféle), össze is üt a "falu" és nagy lakomát csaptak (jutott mindenkinek egy kis csikecombnyi darab). Ennyit a nagy húsfogyasztásról. Terület függő is (hol vannak nagy vadak), szerencse függő (mikor mennyit sikerül elejteni) stb. Nem tudjuk, hogy elődeink mennyi húst ettek. Az ember a legkisebb energiabefektetéssel akar túlélni, ez a célravezető. Pl sokkal egyszerűbb (nyilván évszak és terület függő) gyümölcsöt zabálni 2 pofára, rovarokat gyűjteni, csigát, kagylót, kistestű rágcsálót fogni, mint jóval nagyobb energia befektetéssel és kétes eredménnyel nagyvadra vadászni.
"hogy megértsük mi az oka a FELTÉTELEZETT genetikai össze nem illésünknek a környezetünkkel"
Kifejeltetted ezt a szót. Mert ez is feltételezés. És ez a baj az egésszel. Kitalált problémára ad válaszokat.