( zZsOlTi | 2020. 12. 06., v – 13:39 )

"Ki a fasz állította neked hogy VÉLETLENÜL eszik akkor többet az illető?! Nincs itt semmi véletlen. Ha sportol, ÉHESEBB LESZ, és EMIATT eszik többet. Vagy nem eszik többet, de akkor marad éhesnek, azaz sokkal nagyobb önuralom kell hozzá hogy ellenálljon az éhségnek. És ez megy is talán egy darabig de idővel úgyis becsődöl az akaraterő mert az éhség az elemi ösztönök egyike, tehát enni kezd. "

Dehát pont arról van szó, hogy valaki fogyni akar, változtatni akar. Ezért sportol. Alapvető, hogy ehhez kell lennie valami elhatározásnak és akaraterőnek.

A diétához (megfelelő étrendhez) is kell, mert a szokás nagy úr, és az embernek az akaratereje kell, hogy lemondjon a megszokott szemétről és átálljon valami egészségesebbre. Szerinted a pizza, tészta, kenyér, gyorskaja zabálásról átállni pl paleora/ketora/carnivore-ra nem kell akaraterő? Lemondani egy csomó dologról, megszokott rutinokról, ízekről? Ha diétánál  elfogadod, hogy adott az akaraterő és varázsütésre megy, akkor ugyanez miért nem adott, ha sportolásról van szó? 

Egyébként igazad van, az emberekben nagyon kevés az elhatározás és az akaraterő. Én viszont a környezetemben csak azokon látok változás, akik sportolnak is. Akik elkezdenek sportolni, általában a kajára is odafigyelnek valamilyen szinten. Akik viszont csak a (random)diétáktól várják a csodát, azok szépen elbuknak, általában elég rövid időn belül. Kipróbálja, aztán max 1-2 hónap és abbahagyja. Ismerősöm kb 2 éve előadta, hogy rátalált a keto-ra és milyen szupi, hogy eheti a zsíros húsokat stb, és majd szépen lefogy. Nem fogyott érdemben semmit (8-12 óra ücsörgéssel, nulla mozgással), aztán szépen abbahagyta. 

Egyébként ha körülnézel egy kicsit, akkor pont nem azok kövérek akik sportolnak. Illetve általában aki elkezd sportolni, az fogyni szokott, nem hízni (bár ez utóbbit lehetne árnyalni, mert a mérleg nem mutatja az izomtömeg növekedést és a testzsír százalék csökkenést, a tükörben viszont látszik, hogy az a 80 kiló az nem ugyanaz a 80 kiló).