Nézd, egy programnyelv nyilvánvalóan eleget tesz bizonyos kritériumoknak, különben nem lehetne programnyelvnek hívni. Ahhoz hogy e kritériumoknak eleget tegyen, elég sok energiát kell belefeccölni, sok ideig tart. Ahhoz hogy egy hangzavart hozzunk létre, messze nem kell ennyi idő és energia. A kettő tehát „nem azonos súlycsoport”.
A linkelt zenéket ne haragudj nem hallgatom meg, mert a leírásból kiderül hogy JAZZ az amiről szó van, márpedig tudd meg hogy a Jazz egész műfaját úgy ahogy van én NEM TARTOM ZENÉNEK, engem ki lehet kergetni vele a világból! Úgy is szoktam viccelődni e műfajjal, nem lehet véletlen hogy a Jazz visszafelé olvasva ZAJ... (igaz csak 1 Z betűvel).
És amiatt zaj, s nem zene, mert azt elfelejtettem mondani korábban, nem elég hogy valaminek legyen ritmusa és dallama, de a dallam igenis NEM SZABAD hogy disszonáns legyen!
A disszonáns zene a számomnra ÉPP AZ a zenében, ami a fórumozásnál a troll hozzászólás: A káosz maga, "zavart okoz az Erőben", megtöri a harmóniát, bosszant, idegesít, széttöri a gondolataimat... GYŰLÖLÖM!
Nem hiszem hogy van egyáltalán létjogosultsága a világban, és ne is haragudj nem téged akarlak bántani vele, de remélem nem várod el tőlem hogy hazudjak: ha azonban az igazat írom nem írhatok mást mint hogy sziklaszilárdan hiszem, csak valami agyilag perverted emberek élvezhetik!
Méginkább hiszem azonban azt, elenyésző a száma azoknak akik annyira perverzek hogy élvezik. A nagy többség csak sznob, azaz úgy TESZ mintha élvezné, mert ugye „ez a divat”, ez hogy rontsunk mindent el, még a zenei harmóniát is...
A diszharmónia, a disszonáns akkordok éppoly zavaróak nekem, mint amikor egyszer általános iskolában énekórán egy olyan dalt kellett énekelni, ami... nem emlékszem már rá konkrétan mi volt, de a lényeg hogy a dallam még egész oké is lett volna, a szöveggel azonban nem tudtam kibékülni. mert szándékosan olyanra írták, hogy ahol az ember rímet várt volna, s már a nyelvén volt a kellő szó, kiderült hogy oda direkt mást írtak, valami rokonértelmű szót ami azonban NEM rímelt. Mert ugye ez milyen jópofa, Szerintük. Én legszívesebben FELAKASZTOTTAM VOLNA dühömben azt a perverz barmot aki ezt kitalálta!
Mondom nem emlékszem a szövegre, nem tudom beidézni, de évekkel később hallottam valami hasonlót ami megragadt bennem, s amivel illusztrálhatom mire gondolok. Egy népdal két sora:
Szeged híres város,
Az utcája sáros.
Ez így oké. De abban a variációban amit hallottam, a „sáros” szó helyett azt énekelték: latyakos, ami nemcsak nem rímel, de a szótagszám se egyezik. Ez csak egyetlen példa, de MINDEN rímet szétbasztak így. Hiába számított az agyam arra hogy mi lesz a következő szó, DIREKT nem az volt!
Zenei trollkodás, igen.
Szóval a jazz, az a szememben ilyen zenei trollkodás, csak nem verstanilag. Szétbassza direkt a harmóniát. Azt meg tudod már rólam remélem, hogy a trollkodást gyűlölöm és utálom. Pláne eszembe sincs azt megtisztelni azzal, hogy művészetnek vagy akármiféle alkotásnak is tartsam!
Akkor se ha nagy munkába kerül. Kisbetu és neutrino meg NagyZ is rengeteg energiát fektet itt a trollkodásba, de attól még nem alkotás amit csinálnak.
Ja: azon az említett énekórán én direkt minden verssort úgy énekeltem, azzal a szóval ami oda rímelt volna. Nyilván, ezt egy idő után észrevette a tanárnő... kérdőre vont... elmondtam neki a véleményemet. Erre megparancsolta hogy ne különcködjek. S hogy nekem igenis úgy kell énekelnem mert ő ezt parancsolja. Mondtam neki, ne röhögtessen, nem ő parancsol a torkomnak... Erre kiküldött az osztályból. Ki is mentem, de a táskámmal együtt. Hazamentem. Megtehettem mert ez volt az utolsó óra. Persze egyest kaptam de leszartam. NEKEM ELVEIM VANNAK. „Zenei trollkodást” nem énekelek, sőt, a hallgatásától is óvakodom, ha tehetem.