Hm... A "szabad"-dal kapcsolatos elmélkedéseddel azt hiszem szabad nyugodtan egyetértenem... :)
Ami az ég+ni szót illeti... Hát fene tudja. Végülis nem lehetetlen amit írtál. Nem állítom biztosra... de tényleg nem lehetetlen, tudniillik - e híremnek biztos örvendeni fogsz - elég nyilvánvaló, hogy a magyar törzsek a vándorlásuk alatt egészen közel kerültek legalább egy alkalommal Indiához (nyilván az északi részéhez) vagy legalábbis ahhoz a területhez ahonnan később az árja törzsek elözönlötték Indiát északnyugat felől. Valamiféle kapcsolat tehát igenis volt a két népcsoport közt, s erre konkrét és igen erős kulturális bizonyítékunk is van, s olyan amit még manapság is vizsgálni lehet bárkinek, s mely bizonyíték le se tagadható: Tudniillik a NÉPMESÉINK.
És erre nem szabad legyinteni, mert ezalatt NEM azt értem hogy pár dedós magyar népmese hasonló motívumokat mutatna fel mint a hindu népmesék! NEM ERRŐL VAN SZÓ. Hanem arról, hogy a magyar népmesék egy bizonyos jól körülhatárolható csoportjáról beható filológiai elemzések alapján kétség nélküli bizonyossággal állítható, hogy azok NEM IS IGAZI MESÉK, hehehe... HANEM EGY BUDDHISTA BEAVATÁSI SZERTARTÁS JELKÉPEKBE ÖLTÖZTETÉSE!
Nem csigázom tovább az érdeklődést: elárulom melyik az a „mese” amelyen ez a legtisztább formában látható: Az a címe, hogy
Az Égigérő Fa
Bizonyára mindenki ismeri gyermekkorából... Nekem legalábbis kedvencem volt akkoriban régen... (Most is. Egyik novellámban ezt írtam meg sci-fi formában.,..)
Na és az ÖSSZES mese ami égigérő fáról meg sárkányról szól, így vagy úgy erre vezethető vissza. Ennek a torzulása, csonkulása vagy épp cifrázása. Ez a mese maga pedig igenis nem mese. Igazából értelme sincs semmi, ha szó szerint akarjuk érteni. Abban a pillanatban világossá válik azonban ha buddhista perspektívából vizsgáljuk. Az égigérő fa, az természetesen a megvilágosodás lépcsőfokait jelenti. A tündérlány a tetején, az a bodhicitta, azaz a megvilágosodásra törő illető „igaz lényege”, „buddhatermészete”, miután már nem homályosítja el a sok „klesha”, azaz lelki szennyeződés. A sárkány, az a „Küszöb Őre”, azaz tulajdonképpen az a lény ami a mi múltbeli karmikus vétkeinkből keletkezik (jelképes értelemben keletkezik), és le kell győzni, ahhoz hogy aztán elérhessük a Tökéletességet. Az hogy előbb a sárkány legyőzi a vitézt nem is egyszer, azt jelenti hogy bizony igenis számos alkalommal visszaesünk a Tökéletlenségbe, engedve mindenféle kísértéseknek.
Még soká-soká sorolhatnám... nagyon izgalmas téma, most csak a legfontosabb dolgokat említettem, nagy vonalakban! De nem akarok offtopik lenni...
Csak azért hoztam szóba, mert ez annyira nagyon csodálatos igazolása annak, hogy a magyarok ősei egykor igenis IGEN MÉLY ÉS TARTÓS kapcsolatba kerültek a buddhizmussal! Annyira mély és tartós kapcsolatba, hogy az ilyen mélyen beleágyazódott még a mesevilágunkba is... E mese tulajdonképpen egy titkos tanítás lehetett: aki nem ismeri a jelképrendszert, annak csak egy hülye kis gyerekmese. Aki ismeri, annak egy felettébb mélyértelmű tanítás...
Valójában ez a „mese” a maga módján éppoly komplex és jól kiidolgozott mint a Tibeti Halottaskönyv, a Bardo Tö Dol.
Valószínű amúgy hogy a mese eredeti magyar alkotás, mert bár a buddhizmust nem a magyarok találták ki és fel, de ez a mese így egyszerűen nem léteszik Indiában amennyire tudom...
Na és ez ott kapcsolódik a topikhoz, hogy ha ennyire alaposan megismerte a magyarság a hindu kultúrát egykor, akkor nyilván a hinduk is ismerték a magyarokat, sok időn át, így bőségesen lehetett módja annak is hogy néhány szavat „elcsórjanak” a magyaroktól...
Emellett: az angol tinder szó (és származékai) szintén a tűzzel, égéssel kapcsolatosak. Milyen hasonló is ez a magyar tündér szóhoz! Márpedig az említett mesében ugye Tündér Ilona szerepel... És a magyar "tündér" szót angolra ugye a fairy vagy elf szóval fordítják, holott csak jobb híján mert a magyar tündéreknek nem sok közük van az angol elfekhez... a magyar tündér egy felettébb légies teremtés, látni alig lehet mert csillog... szikrázik... IGEN, ugyanis merészelem az eddigiekből megtippelni hogy igenis a tűz istennője volt régen! Márpedig Tündér Ilona régen egyszerűen a Napisten leányának volt tartva. Archetípusában végeredményben azonos a kínai Kuan-Jin-nel vagy a japán Amateraszu Ómikamival. Az meg nem tagadható, hogy a tűznek igencsak sok köze van a Naphoz, legalábbis a mítoszokban. Még szólásunk is van olyan, hogy „a Nap tüze”...