( Hevi | 2020. 12. 02., sze – 02:55 )

Itt ugye az a kérdés, hogy a magyar -ni képző mikor jelent meg. Ha a magyar írásbeli nyelvemlékek után, akkor elfogadom a kételkedést. Ha viszont az első magyar írásbeli nyelvemlékek előtt is így fejeztük ki magunkat, akkor már képlékeny a dolog: vagy mi vettük át az égni alakot, és ebből keletkezett később az ég+ni (ami kevéssé valószínű), vagy más nyelvek vették át a magyar ragozott alakot (== ég+ni) és építették be a nyelvükbe, neveztek el róla egy istent.

Hogy ne csak a levegőbe beszéljek, itt egy példa:

szabad – ‘tevékenységében, politikai jogaiban nem korlátozott (személy)’; ‘fogságban, börtönben, letartóztatásban nem lévő’; ‘‹állítmányi használatban› megengedett’: nem szabad hazudni; ‘‹kopogtatásra válaszul› be lehet jönni, tessék bejönni’. Származékai: szabadság, szabadít, szabadítás, szabadul, szabadulás, szabadalom.

Szláv eredetű szó, alighanem igen korai jövevény, az óegyházi szláv szvobod átvétele, mert az élő szlávnyelvekben csak képzett alakjai (bolgár szvobodan, szerb-horvát slobodan, szlovák slobodny) vannak. ...

link

Nekem az, hogy szláv nyelvekben csak a képzett alakjai találhatóak meg, viszont a magyarban megvan a ragozatlan alak, az nem azt indikálja, hogy mi vettük át a szláv ragozatlan alakot, majd a temérdek szláv nyelv úgy határozott, hogy "há' nekünk innentő' jobb lesz a ragozott alak, viszonlátás", hanem inkább azt, hogy a magyarban eredetileg is megvolt a ragozatlan alak, amit a szláv nyelvek átvettek és ragoztak. Máskülönben miért hagyták volna el a ragozatlan alakot az összes szláv nyelvben, ahol ez a szó megtalálható?

A wiktionary-n is csak rekonstrulált alakokat találunk:

From Proto-Slavic *svoboda, cognate with свобо́да (svobóda, “freedom”).

https://en.wiktionary.org/wiki/слобода#Russian

Viszont miért kellene rekonstruálni, ha a tiszta, eredeti alak még mindig használatban van: szabad.

Tehát, ha megfordítjuk az egyenletet, és nem azt mondjuk, hogy mi vettük át a ragozatlan alakot, ami már puszta véletlenségből és nyilván csak a véletlen összjátéka miatt csak a magyar nyelvben tettenérhető, hanem hogy a szláv nyelvek vették át a magyar ragozatlan szabad szót és ragozott alakban tovább használták, így az sem elképzelhetetlen, hogy mondjuk a magyar ég is ragozott alakban jutott el más nyelvekhez, akik ezt egy az egyben, a szótő értelmezése nélkül magukévá tettek.

Persze ez csak üres beszéd, csak játék a szavakkal, hiszen tudjuk, hogy a szabad ember megszabadul a béklyóitól, leveti láncait, elvágják a kötelékeket, elszabják az utolsó cérnaszálat is, ami a kötelességeihez köti.

Természetesen a kötelékektől való szabadítás ragozatlan alakja megfelelően alátámasztott eredettel bír a nyelvünkben:

szab – ‘‹lapszerű anyagot› méretre és formára vág’: bőrt, kelmét szab; ‘meghatároz, előír, kijelöl’: feltételeket szab. Származékai: szabás, szabó, szabóság, szabdal, szabvány, szabász, szabászat.

Ismeretlen eredetű szó. Lásd még szabály, szabatos.

link