( Raynes | 2020. 12. 01., k – 18:24 )

Akkor mákja volt, mert a legtöbb XT-szabványú gépen nem volt külön ROM foglalat (volt, amelyiken persze volt, BASIC ROM-nak, meg egyébnek), ezt játszották ki, hogy betettek valami olcsó hálókártyát, mindegy micsoda, nem használták komolyan, a lényeg ilyenkor annyi, hogy legyen rajta saját ROM chip, és ezt cserélik ki retrósok is másikra, egy programozott EPROM-ra mondjuk, és abba bele tudják tolni ezeket a spéci bootolásos, meg egyéb extra BIOS funkciós kódjaikat. Erre azért is van szükség, mert ezeknek a gépeknek még nem volt frissíthető BIOS-a, persze az is egy út, hogy az ember a BIOS chipet helyettesíti egy átprogramozottal, de eredeti BIOS ROM-ot nehezebb úgy átalakítani, hogy az eredeti funkció ne sérüljön, míg ha külön ROM BIOS van egy kártyán, vagy alaplapon külön extra ROM, akkor ahhoz könnyebb csak egy második ROM-ot hozzáadni, ami a rendes BIOS után BIOS extensionként automatikusan lefut. Bár ez is korlátos, mert ezek a 8088, 8086 procijú gépek még csak 1 MiB memóriát tudtak címezni, ebből meg csak 384 KiB lehetett a ROM, így maradt 640 KiB memória, ami az OS-nek és felhasználói programoknak volt elérhető. Ebből a 384 KiB-ból meg a BIOS már elfoglalt valamennyi részt, így a maradékkal lehetett csak gazdálkodni extra ROM-ozásnál.