( uid_21365 | 2020. 12. 01., k – 15:56 )

Szeretem megadni a tiszteletet annak, aki kiérdemli.

És szomorú, hogy szerinted ez már „kihangsúlyozás”. Én egyszerűen teljesen természetesnek érzem. Kihangsúlyozva akkor lenne ha így fogalmaznék, e példák szerint vagy valami hasonlóképp:

—a mélyen tisztelt Szendi Gábor úr

—a kiváltképpen tisztelt Szendi Gábor úr

—a nagy érdemű Szendi Gábor úr

—a felettébb tisztelt Szendi Gábor úr

—az érdemdús Szendi Gábor úr

—az érdemekben bővelkedő Szendi Gábor úr

—a már eddig is oly sok kimagasló értékű és korszakalkotó művet publikáló Szendi Gábor úr

Na ha valami ilyesmit írtam volna, az minősülne a szememben valamiféle különleges felmagasztalásnak, extrém tiszteletnek. Az „úr”, önmagában, bár nyilván tiszteletet fejez ki maga is, de igazán nem valami rém különlegeset, alig-alig több annál amit igazából bárki megérdemelne aki nem troll. Ez egyszerűen alap, úriemberek közt. Szendi Gábor urat pedig úriembernek tartom, magamat is, ezért igyekszem is úgy viselkedni vele szemben, s mindenki mással szemben is amíg megérdemli, amíg ki nem derül róla - akár csak a stílusából is - hogy ő mégse az, és így nem érdemli ki az úriemberhez méltó stílust.

Ha te nem olyan környezetben szocializálódtál ahol ez alap, az elég sajnálatos. Vagy esetleg nagyon fiatal vagy. Én 1965-ben születtem amúgy, szóval lehet hogy tényleg egy vén csont vagyok hozzád képest (bár nem tudom a te életkorodat).

Mindenesetre én ilyen vagyok, s ezen nem is óhajtok változtatni.