Megpróbálom összefogni a tanultakat.
Amikor az ADC felbontásáról beszélünk, akkor az alsó régióról van szó, az érzékenységi határ(on).
10 bitnél (3,3V tápfesz és referencia egyben) 32mV, 12 bit 8mV, 16(15) bit 100uV és végül 24(23) bit kevesebb mint 1uV.
(A 16 és 24 bit ADC esetében az MSB az előjel szokott lenni)
Mivel így, hogy "nóniusz" nem sok mindent találtam. Hamarjában két filozófia lehet, az egyik a logarléc a másik pl. a toló mérőkön (subler) található kisebb léptékű a mérést pontosító skáláról van szó. Vagyis mondjuk két ADC -t használunk úgy, hogy az egyik nagyobb erősítőt kap és különbözeti feszültséget (analóg előtét) így pontosíthatjuk a mérést a kvantálási szintek között. Persze ezt lehet úgy is, hogy egy DAC -t használsz és kétszer (vagy többször) mérsz különböző skálán. A megoldás hátulütője a precíziós analóg elektronika (sample and hold és "zero" offset és drift).
Elképzelhtő egy olyan változat is (szinte minden ADC bemenetén van egy illesztő OPAM) ahol a mérések között a feszültséget egy fél digittel shifteljük el, ezzel pedig eljutunk a keverj bele zajt megoldáshoz.
Mindezeket megspékelve a nyomtatott áramkör, a tápfeszültség és a referencia feszültség problematikájával. Húzós dolgok.