Ohh, nem idéztem be a teljes bekezdést, amire válaszoltam, csak egy részét.
A memóriába meg azon karakterek képe kerülne bele, ami épp kell az adott fontból az adott feladathoz. Nem tudom, van-e már erre valami módszer, de meglehetősen biztos vagyok abban, ha AKARNÁK, akkor ez simán megoldható lenne!
Erre válaszoltam. Gyakorlatilag kizártnak tartom, hogy ne lenne megoldva.
Normális program vagy libraray ugyanis nem úgy olvas nagy fájlt, hogy allokál memóriát és read() hívással beolvassa, ekkor ugyanis a processzeknek esélyük sincs egymás közt osztozni a területen; hanem mmap() hívással képzi rá a memóriára. Ha egy fontkezelő progi vagy library nem így csinálja, az kapásból kuka. Ha meg így csinálja, akkor a kernel egyszerűen nem olvassa be azokat a részeket, amikre nincs szükség. Nyilván kell még hozzá egy olyan fájlformátum is, amit nem egy totális idióta tervezett, értsd nem kell végigolvasni az egész fájlt ahhoz hogy megtaláld azt a kis részt ami éppen kell belőle, de hadd legyek már optimista, hogy nem te fogod itt feltalálni a spanyolviaszt, hanem régesrég fel van találva.
de mit érek vele ha az akkor sincs megoldva hogy meglegyen minden Unicode karakter egyetlen fájlban
Nem értem, hogy ez miért lenne megoldandó cél. Megoldandó cél, hogy a karakterek megjelenjenek. Hogy egy fájlban vannak-e letárolva vagy többen, nem tök mindegy?
Most persze lehet ehhez ideológiát költeni, megmagyarzni hogy „jaj kérem ott fix szélességű a betű és a bonyolult karaktereket ezért nem lehet jól kirajzolni, whatever”, de akkor is tény, hogy ez a gond nincs megoldva.
Nem ideológiát költenek, hanem technikai korlátozásról van szó, ugyanis egyes írásoktól elképesztően idegen a fix szélesség. És nem a kínaira és japánra gondolok, mert az nagyon jól megoldható a dupla széles cellákkal, vannak ezeknél sokkal bonyolultabb írások is.
De különben is, ha X alatt fut a terminálemulátor, akkor ugyanúgy meg lehetne oldani a karakterkirajzolást mint amikor a LibreOffice-ban történik.
Nyilván el lehet képzelni egy olyan parancssort, amely nem ragaszkodik a fix szélességhez. Pusztán kábé 50 év munkáját kell kidobni és elölről kezdeni, felépítve egy olyan rendszert, amely nyilvánvalóan nemcsak előnyökkel hanem hátrányokkal is járna a mostanihoz képest, például nem tudnád ssh-n távoli gépről a terminál szélességéhez igazodva megformázni a szöveget anélkül, hogy tudnád, a vonal innenső végén milyen karakterkészletet választott a felhasználó, vagy hogy megengednéd hogy azt menet közben átváltsa egy másmilyenre. Meg nem tudnál táblázatokat rajzolni, szóközökkel igazítva pontosan egymás alá a függőleges vonalakat. Meg millió egyéb. Csodálkozol, hogy senki nem mozdult még rá erre? Ha ez kell, a web egy remek platform.