( uid_21365 | 2020. 10. 26., h – 03:02 )

Azért olyan savas a gyomrunk mint a dögevőké, hogy elbánjon a patogénekkel...

Elismerem, így is van kockázat, de szerintem ennek mértékét egyrészt túllihegik, másrészt kockázat mindig van. Nem tudunk úgy élni, hogy minden kockázatot kikerüljünk. Szerintem többet nyerek a nyershúsevéssel, mint amit vesztek a többletkockázattal, pláne, mert egy csomó másjellegű kockázattól így megmenekszem (élelmiszeradalékok, ízfokozók, tartósítószerek, stb).

A minap vettem észre, hogy túl rég tettem ki a mélyhűtőből egy adag fagyasztott (de amúgy nyers...) borjúmájat a sima hűtőbe. Volt vagy harminc deka. Úgy vettem észre hogy enni akartam belőle, erre érzem hogy kissé már olyan... olyan erjedt vagy mi... De, hát azért mégiscsak sajnáltam kidobni... drága csemege ez, sok is... de tudtam hogy tovább nem tárolhatom. Oké, befaltam inkább akkor és ott az egészet. Nem volt rossz...

SEMMI BAJOM SE TÖRTÉNT TŐLE, még csak gyomorrontást se kaptam.