Több mint 50 regény már elkészült belőle. Azért írom hogy „több mint ötvcn”, mert ötvenig számoltam, aztán meguntam, szóval már magam se tudom konkrétan mennyi. A legutóbb befejezett kettő (vagy három..? lusta vagyok utánanézni...) kivételével mind fenn van magyarul a MEK-ben. Vagy nincs. Én mindenesetre beküldtem oda mindet, aztán hogy felrakták-e, fene se tudja, nem is érdekel. De nagyon sok elérhető, az biztos, azt tudom.
Ja: Csak a 60 ezer szónál hosszabbakat nevezem regénynek, a kisebbek a szememben csak kisregény vagy novella. De azok nincsenek is beleszámolva ebbe az ötvenes számba... A legtöbb regényem amúgy bőven 100 ezer szó fölötti, szóval ha a teljes sorozatomat el akarod olvasni, ahhoz, hm... szóval, jelentős elszántság kell, finoman fogalmazva is. Ennek ellenére, több olyan halandóról is tudok aki elolvasta már a teljes sorozatomat. És mindegyiknek tetszett. Még szép hogy mindnek tetszett, ha ugyanis nem tetszenek valakinek a műveim, az első fél tucat után legkésőbb abbahagyja az olvasást, és nem olvassa el a többi még minimum negyvenvalahányat is ugye...
Három alkotásom (egy kisregény, egy novelláskötet, meg egy másik mű ami nem is része a sorozatomnak) angolul is elérhető amúgy.
De előre szólok (már bocs ha rosszat tételezek fel rólad, de az irányomban tanúsított eddigi modorod erre alapos gyanút ad) hogy felesleges most gyorsan megkeresned egy vagy egypár művemet, beleolvasni, kiragadni belőle valami részletet amit ideidézel a kontextus nélkül, netán valami jelentéktelen helyesírási vagy központozási hibát, aztán mint büszke troll elkezdeni gúnyolódni hogy hú de rossz amit írtam, és lám ezért nem vagyok még világhíres, vagy akármi!
Tényleg felesleges. Nem mintha nem tudnának a trollok kihozni a sodromból, tudjuk jól hogy ez lehetséges, volt már rá számos példa. Ez azonban messze nem ilyen eset. Régen talán sikerült volna, elismerem, de most már teljesen immunis vagyok rá, s amiatt mert én már az angol kiadásokra hajtok, én már konkrétan ballisztikus ívben leszarom, a magyarok közül ki meg hányan olvassa/olvassák a könyveimet. Nyilván persze még most is örülük neki ha többen olvassák, de ez a szememben már egy huszonhatodrangú jelentéktelen részletkérdés csupán.
Ebből egyenesen következik, hogy nem izgat ha akármiféle helyesírási vagy más hiba is van a műveimben. Régen se nagyon izgatott, mert nem is mindenben értek egyet a magyar helyesírási szabályzattal; ("kisbetu" a megmondhatója, erről rengeteg vitánk volt egykoron) másrészt azonban minthogy az angol kiadások érdekelnek már, ez irreleváns is, mert ott mások a szabályok.
Ugyanez igaz a stilisztikára. A fordítás néha igencsak megváltoztat dolgokat. Tökmindegy milyen a magyar stílus, az angolban ritkán lehet visszaadni mindent ami a magyarban benne van, persze ez fordítva is igaz. Cserébe viszont az esetleges hibák, pongyolaságok is eltűnnek a fordítás során. Igaz, simán belekerülhetnek újabbak...
Szóval igen, fenn van RENGETEG művem, elérhetőek ingyen, olvasd őket ha akarod, sok sikert, és minden korábbi konfliktusunk ellenére is őszintén kívánom hogy leld bennük nagy örömödet!
De kritikára nemcsak igényt nem tartok, még segítő szándékúra se, de még trollkodni is felesleges, mert nemhogy az, de igazából még a magyaroktól jövő __elismerés és dicséret__ is meglehetősen hidegen hagy.
És amiatt hagy hidegen, mert ha beképzeltségnek tűnik is, de én teljes mértékig biztos vagyok benne hogy „igazam van”, azaz jól írok. Sőt, mi az hogy jól, zseniálisan! Ha valaki nem így gondolja, vállat vonok és elintézem azzal, hogy „na megint itt egy kultúrbarbár”. Ha meg dicsérni kezd, akkor bár jólesik kissé, de akkor meg az van hogy úgyis csak azt mondja amit úgyis tudok rég: hogy jól, sőt kiválóan írok!
Tehát ez van. Bocs meg medve.
Ahogy a költő (nem én) mondta:
„Nyugodt vagyok, tudom mit érek, s nekem elég ez öntudat!”