( gyuri23 | 2020. 10. 20., k – 07:31 )

Ok, tegyük fel, hogy egy beteg őzet fojtó fogással és egy karaterúgással leterítesz :) És utána? A fogazatunk alkalmatlan a bőr feltépésére, és karmunk sincs.

Egy zöld sapkás életrajzi könyvében olvastam, amikor több hetes túlélő gyakorlaton voltak a dzsungelben és már kopogott a szemük az éhségtől, az egyik katona meglátott egy gyümölcsfát. Mondta is egyből, hogy itt az ebéd. Volt velük egy sokkal rutinosabb társuk, aki szólt, hogy egy rakás madár eszegeti éppen a gyümölcsöket. A többiek rávágták, hogy hát aztán, majd elzavarják őket. Az "öreg" társuk, leállította őket, azzal, hogy azok igen agresszív madarak, ha odamennek, biztosan szereznek pár karmolást és csípést. Még két hetük van a dzsungelben, annyi idő alatt egy mélyebb karmolás elfertőződik, és szepszisben meghal a delikvens. Éhesek maradtak.

Na ez a gyakorlat, a mindenféle elvarázsolt elmélettel szemben. Tudom, hogy sokkal jobb azt hinni, hogy valamiféle csúcsragadozó vagyunk, de nem. Egyáltalán nem vagyunk ragadozók. Eszközökkel, aljasul, hátulról gyilkoló kis nyomik vagyunk :)

És igen tudunk építeni puskát. Repülőt is tudunk, mégsem vagyunk madarak.