A jog, mint ember alkotta dolog, hibás. Nincs minden esetre felkészítve. Hogy egyet mondjak, nyakamat rá, hogy a menedékjogot a jogalkotó arra az esetre találta ki, amikor kifejezetten kevés ember talpa alatt forróvá válik a talaj a hazájában, el tudjon menekülni azok elől, akiket magára haragított. Teszem azt, Nikola Gruevszkynek menedékjogra volt szüksége. Tudom, neked ez vörös posztó, de így gondolom. Vagy mondjuk Litvinyenkónak. Vagy egy oknyomozó újságírónak, aki feltárja helyi hatalmasságok korrupciós ügyeit.
Egész egyszerűen nem gondolt arra a lehetőségre a jogalkotó, hogy szervezett társadalomrombolásra használják majd ki azt az intézményt, amelyet jóhiszeműen egy-egy üldözött megsegítésére hozott létre.
Az emberi elme megtalálja ezeket a biztonsági réseket a jogban, ennélfogva politikai célok elérése érdekében meghekkelik a törvényt. Kihasználják azokat a réseket, amelyekre nem adott biztosítékot a jogalkotó. Tehát igen, sokszor a jog betűje szerint járnak el ezek a jellemzően külföldi finanszírozású NGO-k, ugyanakkor igaztalanul, erkölcstelenül. Ebben az esetben a hibás jogszabályok gyors foltozása lenne szükségszerű, de ez nem nagyon megy, ha lemondtunk a szuverenitásunkról, s egy ernyőszervezet szabályrendszerét kell nyögnünk. Többek között ez a válaszom arra, miért is fontos a szuverenitás szemben azzal, hogy különféle nemzetközi szervezetek tagja legyünk.