Még csak formázni sem kell. Létrehozza a partíciókat, megmondja melyik milyen szerepben legyen, a telepítő meg intézi a többit, csak el kell fogadni a default opciókat, Fedora 33 óta a btrfs a default, amire formáz. Fedorán még nem használtam btrfs-t, csak Archon, még régebben, mikor a swap fájlt sem támogatta bug miatt, de nekem ennek ellenére is tetszett, egy elég stabil fájlrendszernek tűnt, nem volt vele problémám, adatvesztésem. Akkoriban kifejezetten azért tettem fel, mert még lassú HDD-t használtam, és annak kellett a leválasztás nélküli online defrag, amit csak a btrfs tudott akkoriban. De az ext4-et jobban preferálom, ha SSD-ről van szó, és nem kellenek a btrfs extra feature-ei, mert akkor az ext4 gyorsabb, egyszerűbb, kisebb az overheadje, több disztró által támogatott out of the box, átlag desktop felhasználásra elég az is. De ennek ellenére a btrfs-sel sincs baj, persze meredeknek tartom, hogy defaultként rátolják mindenkire Fed Dórikáék.