Ugyan nem engem kérdeztél, de az UEFI boot előnyei:
1) GPT partíciós használ, ami 128 partíciót támogat, nem kell többé max. 4 elsődleges, kiterjesztett, logikai partíciókkal, bootflagekkel, meg MBR-rel szenvedni, ahol az OS-ek átírják egymás alatt az MBR indítókódot. Ráadásul a GPT tábláról több másolat is tárolódik a lemezen, ha egyik megsérül, elveszik, van fallback.
2) Az EFI partíción megfér több OS bootloadere .EFI fájlként, ez kulturáltabb multibootot tesz lehetővé, és elhagyhatóvá teszi a GRUB-ot, amit azért jó elhagyni mert a) bloat, b) egyel kevesebb bootloader, ami eltörheti valami update-kor a bootolást, 3) egyel kevesebb biztonsági rés, támadási felület
3) A bootloader betöltődése előtt UEFI módban az UEFI BIOS nem hajt végre egy csomó hagyományos BIOS POST tesztet, emiatt eszközöket, lemezmeghajtókat gyorsabban detektál, ezzel meggyorsítja a bootolás előtti időt. Ez erősen gép, lapfüggő, hogy mennyi időt lehet nyerni, akár pár másodperc is lehet
4) NVMe meghajtóknál kötelező az UEFI boot, és 2 TB feletti lemezeknél meg kvázi kötelező a GPT, és ha GPT, akkor UEFI boot. Hiába írod, hogy nálad MBR alapon visz 2 TB-nál nagyobb lemezt, ezt így bemondásra, fdisk kimenet nélkül nem hiszem el. Maximum valami GPT-be rejtett shadow MBR-res tákolással, de tuti nem hagyományos MBR-rel, mert annak szabvány szerint 2 TB-nál vége van, ez nem linuxos vagy windowsos limitáció, hanem az MBR felépítéséből és tárolási elvéből fakad
5) Az MBR még az IBM PC/XT-khez készült, mikor még floppy-k voltak meg 20 MB-os HDD-k, és minden 16 bites volt. Ma meg már 2020-ban a 64 bit korszakát (nem csak procik, OS-ek, de fájlrendszerek is 64 bitesek már), meg a sok terás háttértárak, és modern lemezvezérlő protokollok (AHCI, NVMe) korát éljük, és felesleges mindenféle olyan legacy technológiával való visszafelé kompatibilitást, meg ebből fakadó korlátokat őrizgetni. Ingyen van az UEFI is, már nem tudom hány éve minden lap, gép, OS támogatja, használni kell. Nem díszből, meg divatmajmolásból dolgoztak ki és szabványosítottak új megoldást, hanem mert tényleg szükséges volt és jobb, mint az előző technológia. Ha meg már van, használjuk. Kivéve hajbazer, mert ő nem ül fel a profitmultik által alkalmazott fejlődésmániás mérnökurak hájpjainak, ő megmutatja, hogy az XP is elég, az volt 20 éve, akkor most is az, meg újabb 20 évig is.
Tényleg csak arra kell figyelni, hogy ha annyira szükség nincs rá (pl. Windowson valami bitlockeres hardveres titkosítós mókához kell, vagy valami céges policy miatt), akkor a Secure Bootot hobbiból nem kell bekapcsolni az UEFI bootoláskor, mert csak feleslegesen bonyolítja a dolgokat, telepítést, bootloaderfrissítést, driverek telepítését, egy sor szopáshoz vezethet, amik ugyan megoldhatók, ha tudja valaki mit csinál, de az ember nem hozza magára a felesleges plusz munkát, ha nem muszáj. Pl. Fedorán is el kell kezdeni Secure Bootnál extra first stage bootloaderként funkcionáló shim-mel szívni, amit kb. csak az ellenségemnek ajánlok.
Ennek ellenére a Legacy CSM/BIOS bootot meg az MBR-t sem kell kidobni, mert még ma is sok üzemképes gép, kései P4-ek, Core/Core2 Solo/Duo/Quad, AMD64/x2/x4 procis rendszerek, egyes netbookok, stb. még nem támogatták, meg ma is futtatnak emberek legacy OS-t, amik szintén nem támogatják, ilyenkor még használni kell, nincs mese. De ennek ma már kivételnek kell lennie, nem fő szabálynak. Aki Fedorát telepít, ami köztudottan az egyik legbloatabb, leggépigényesebb disztró az Ubuntu mellett, az valószínű már úgy se annyira régi hardverre fogja telepíteni, mert azon már elég nyögvenyelősen fut, ha fut egyáltalán.
Ami miatt nagy az ellenérzés az UEFI boot ellen: sok ember még nem szokta meg, hiába sok éves technológia, nem ismerik, nem értik hogy működik. Ez még sokszor a disztrók installereire is vonatkozik, amik nem épp optimális UEFI bootos megoldásokat alkalmaznak, igaz ebbe sokszor egyes lapgyártók nem szabványos, Windowshoz kötött (vagy 32 bites) UEFI implementáció is belezavarnak, és 1-2 ilyen szívás láttán sok embernek elmegy a bizalma az egész technológiától.