( asch | 2020. 10. 17., szo – 10:57 )

Kérdés, hogy mi fog a helyébe lépni?

Én akkor hidaltam le, amikor egyszer https proxyt fejlesztettem, és belenézegettem, hogy mi-mindent kommunikál a böngészőm? Az összes létező oldallekérést elküldi egy szervernek - valami anti-malware-nek álcázott szar, de valójában a gulág vagy valami hasonló kémcég üzemelteti. Ez az alapbeállítás. Mondhatom, szép.

Lassan annyi benne a hülyeség, hogy simán átbrandelni nem is elegendő, forkolni fog kelleni. Feature-ben pedig le van maradva. Akartam kliensen tárolós webapp programot írni rá: sehol nem lehet beállítani, hogy mennyi tárhelyet engedjen az adott URL-nek. Miért nem? Annyira bonyolult lenne ez CURRENT_YEAR? Vagy azért csinálták az indexedDb API-t, hogy lényegében használhatatlan legyen? Mert ha nem tudod megmondani, hogy egy alkalmazás mennyi tárhelyet használhat, hanem van egy általuk meghatározott fix limit (ráadásul dokumentálatlan, hogy hogy jött ki nekik az a szám), az szar. Tudom, a webfejlesztők igénye nem szokott túl magas lenni, de én szeretem ha egy program kiszámíthatóan jól működik, nem pedig a csillagok állásán múlik, hogy elindul-e vagy hogy végbemegy-e egy művelet.

Olyan érzése van az embernek a Web API-kat tanulmányozva és a kompatibilitási listákat nézve, mintha a gyártók tessék-lássék kitalálták volna ezeket, de azért biztosra akartak menni, hogy rendes programot csakis a natív API-ra lehessen írni.