( kovi | 2020. 10. 16., p – 12:14 )

Nem gondolom, hogy túlzásba vittem, egy olvasás után ennyi maradt meg pár sztoriból - de nem is ez a lényeg. Majd beleolvasol és meglátod, el tudod dönteni gondolom mennyit khmm.. dolgoztam rá. Ne feltételezz, nézz utána.

Ami fontosabb, hogy ordít róla: mégcsak nem is meglévő történeteket használtak célirányosan, hanem valaki kitalált egy célt és annak eléréséhez készültek "műremekek" by kortárs "művészek". Ezt a stílust már megszoktuk a mindenkori politikától, de a gyerekek felé irányuló érdekmenti programozás az valami új. Szerintem lesz még aki ezért be fog pipulni nálam komolyabban, és akár tettlegességre fog váltani. Nagy összeget tennék rá. Nem emiatt a csuda kis "mesekönyv" miatt, hanem a gyerekek felé irányuló alattomos szándékért - aminek persze szerves része e remekmű is. Nálam a (jelen) történet példátlan: előre és a szülők megkérdezése nélkül lefolytatott LMBTQ programozás *kisgyermekeknek*, egy leszbikus egyesület fémjelezte és trójainak tűnő anyag segedelmével. Kurvajó :/ mitmondjak.

De mentegessétek a szándékot, relativizáljátok, fikázzátok le akinek nem tetszik, tompítsátok a dolgot "van gyereked?" & "olvastad?" felütésekkel. Csípődjön be Dúró Dóra, meg mittudomén. Jöjjön a "legyél megértő, elfogadó" stb sablon - a gyerekek még véletlenül se kerüljenek szóba. Végeredményben ők is csak eszközök, nem? Szóval csak hajrá, ezt már egészen biztosan nem fogja nektek elfelejteni, akinél kiverte a biztosítékot. Mivel nagy tömegben nyomtattak a segédanyagból mesekönyvből, ráadásul sok hülye fogja mosni vele a gyerekek agyát, a java felháborodást még nem is láttad.

Egy mondat, mint száz: el a kezekkel a gyerekektől, el a kezemmel a gyerekemtől, el a kezekkel a gyerekeinktől - onnantól nem fog érdekelni a dolog (ami pont bele fog illeni a beteg világ képébe, amit sajnos már megszoktam)