Amikor a sztori kezdődött, jobboldaliként még szimpatizáltam is az SZFE-vel. Viktor már megint megpiszkálta a balosokat, pedig éppen csöndben voltak. Kellett a frásznak még egy ribillió...
Azután jött a tanköztársaság és az a töménytelen baromság, amit összehordtak. Nem kell órarend, mert itt vagyunk és alkotunk, meg a többi hülyeség, igazából beszélni is nehéz róla.
Maradjunk annyiban, hogy a kezdeti SZFE szimpátiám a tanköztársaság kikiáltásáig tartott. A történet megfeküdte kissé a gyomromat.