( Csab | 2020. 10. 15., cs – 14:17 )

A gyermek verése az mindig rossz. Valamelyik kap egy pofont és röhög rajta, a másik kap egy pofont és egy életre szóló rossz emlék lesz neki. Nem tudod, hogy melyik típusú gyermekkel állsz szemben.

 

A pedagógusokat ismerjük, van jó is és kevésbé jó is. A kommunizmus nehéz terep volt, mert aki jobban nyalt, az gyorsabban lett pedagógus. Az akkori rendszer neurotikus pszichopatákat juttatott tanári pályára. Ráadásul az állam folyamatosan hallgatott a tanárok ügyes-bajos korrupt ügyleteiről, el se jutott hozzád, hogy éppen mivel tartották félelemben a diákokat. Természetes, hogy a koszos kis kölykök nyikkanni sem mertek.

 

Néhány emlék a régi pedagógusokról:

- az egyik berugdosta a gyermekeket tornasorba

- a másik kiszámíthatatlan volt, szigorú, igazságtalan, folyamatos rettegésben tartva az osztályt (orosz tanár, neurotikus)

- volt aki a gyermekek haját tépkedte (amúgy rendes nő volt)

- volt aki ököllel kokikat osztott (idegbeteg)

- volt aki végig a kommunisták ellen uszított a rendszerváltás után, de pártvonalon került az oktatásba (köpönyegforgató)

- volt alsós osztályfőnököm, akit azt osztálytársam nagybátyja kefélt, erről szólt az alsó

- volt napközis tanár, aki mellett a ceruzádat nem lehetett leejteni, mert úgy ordított, mint az állat

- másik napközis tanárnőt Sah-nak hívták, mert kövér volt, beült az asztal mögé és úgy uralkodott a diákokon, ahogy egyidőben a perzsa sahok tették

 

Az első 8 évem pedagógus-gárdája hihetetlen borzalmas volt. A pszichopata elmebeteg idióták között persze hogy nem kellett iskolarendőrség. Amennyi agyhalottat, besúgót, idegbeteget rászabadított a kommunizmus a gyermekekre, hát nem csoda, hogy kussoltak.