( uid_21365 | 2020. 10. 12., h – 01:25 )

Egy szerintem is merész gondolat: vizsgáljuk meg a BESZÉD szót!

Bontsuk ketté:

BE + SZÉD

És most nézzük meg, mi a beszéd angolul! Speech. Well, ez totál nem hasonlít a magyar szóra... Igen ám, de hogy is mondjuk angolul, hogy „mondható”? Hát, például így is lefordíthatjuk angolra:

IT CAN BE SAID (that...)

Nyilván, ez szenvedő szerkezetben van de ez tökmindegy. A lényeg hogy ott van benne: BE SAID. Hát, ez kiejtve igencsak hasonlít arra hogy be+széd...

Errefelé ugyan, ahol az USA-ban lakom, a "said" inkább van "szed"-nak ejtve mint "széd"-nek, de az írott alakban az ai diftongus teljesen nyilvánvalóan arra utal hogy ott régen egy középső nyelvállású magánhangzó lehetett, s ha az, akkor ugyan mi más is mint az „é”!

És, minthogy a fenti kifejezés - be said - passzív alak (azaz szenvedő szerkezet) így szó szerint úgy fordítható le magyarra ugye, hogy „van mondott”. Nos igen, ami meg van mondva, ami MEGMONDATOTT hogy én is egy magyar szenvedő szerkezetet használjak ha kiveszőben van is, az csakis olyasmi lehet amit mondtak. Márpedig amit mondanak, az nem más mint BESZÉD. A beszéd mindig olyasmi amit mondani kell. Semmit se lehet megmondani beszéd nélkül ugye...

Hm, talán mégis van némi rokonság az angol és a magyar nyelv közt...

Pláne, mert a már említett, az Ősnyelvről írt könyvemben szépen levezettem, hogy a létige az Ősnyelvben... nem, nem a „be” volt! De közel állt hozzá: úgy hangzott, hogy „bu”. Ennek fényében a BESZÉD és a "BE SAID" rokonsága már talán nem is annyira lehetetlen és hihetetlen...