( _Franko_ | 2020. 10. 04., v – 15:50 )

A munkaerőpaic rugalmatlansága miatt van egy minimális, pár százalékos munkanélküliség, amit nem lehet felszámolni - ez mindig bent lesz a rendszerben.

Ez nem minimális, hanem egyre nagyobb olló, csak ezek az emberek gyakran kiesnek a munkanélküli kategóriából és nem jelennek meg százalékként.

A nyugati országokban - pár országot kivéve - gyakorlatilag ezt a pár százalékot nem haladta meg a munkanélküliek száma. Mi alapján jelenthetjük ki, hogy rekord magas volt a képzetlen munkanélküliek száma? 

7 százalék alá nem nagyon ment a munkanélküli ráta az EU-ben például és ebben a fajta statisztikában eléggé megengedő a definíció: "Foglalkoztatott az, aki az adott héten legalább egy órányi, jövedelmet biztosító munkát végzett" és "Munkanélküli az, aki az adott héten nem dolgozott, és nincs is olyan munkája, amelyből átmenetileg hiányzott; a kikérdezést megelőző négy hét folyamán aktívan keresett munkát; két héten belül munkába tudott volna állni, ha talált volna megfelelő állást".

Ha 8 óráról 7 órára csökkented a munkaidőt, akkor minden olyan szakma kevesebbet fog termelni, ahol nem megoldható, vagy nem éri meg automatizálni. 

Szerintem elég sok szakma esetén gond nélkül le lehetne csökkenteni a munkaidőt 8 óráról 7 órára és nem változna a termelékenység, ez főképp irodai munkákra igaz, de fizikai munkánál is igaz szokott lenni, vannak rá bőven példák.

Ha a bér azonos, de a termék kevesebb a piacon, akkor a termékek ára emelkedni fog, vagyis nő az infláció. 

Ha automatizálsz, akkor lehet kevesebb a bér és olcsóbb a termék.