A közvélekedés szerinti válaszok azt feltételezik, hogy az emberek többsége hasznosan (na jó, ne álmodozzunk:) nem ön és közveszélyes módon el tudja tölteni a felszabaduló idejét. Vajon a lakosság hány százalékára igaz ez? Főleg úgy, hogy jó eséllyel keveseb pénzből kellene megtegye, mint a még hasznos munkából élők?
Másfelől pedig azt is feltételezik, hogy az automatizálás mindenképpen jó. Én azt gondolom, hogy ez hasonló az ipari forradalomhoz: rövid távon fájdalmas, hosszú távon lehet jó. Az államnak viszont - ha nem tudja másképp kezelni - muszáj lassítania ezt a folyamatot, már ha felelősen viselkedik. Ha hirtelen frusztrált tömegek szabadulnak el, akkor nem a technológiai "lemaradás" lesz itt senkinek a legnagyobb gondja. Egyébként, ha az automtizálásból eredő profit a cégek zsebében landol, miért az államtól várjuk el a munkanélkül maradtak eltartását? Természetesen ezt ismét csak beavatkozás, például az automatizálásra kirótt extra adók kivetésével oldható meg - és akkor megint ott vagyunk, hogy "lassítjuk a fejlődést".
Jó példa kicsiben az Uber esete. Lehet úgy interpretálni, hogy köcsög taxisok, fejlődésellenesség, aki nem hajlandó fejlődni dögöljön meg. Azonban a társadalom nem erről szól, nem így működik. Az államnak kezelnie kell a többség jól felfogott érdekével szemben zajló folyamatokat.