Arra utalok, hogy az élet természetes rendje szerint működik a megbocsájtás, az, hogy azok is, akik valami csúnya, kínos helyzetben láttak valakit, idővel vagy elfelejtik, vagy súlytalannak érzik, nem hánytorgayják fel. Ez az, amelyet a mai kor technológiája már nem hagy érvényesülni, s amelyre ezek a magukat újságírónak képzelők még rá is játszanak. Oké, pornózott, de akkor lehet, fogalma sem volt róla, hogy a későbbiekben jó tenisz edző lesz belőle, vagy egyáltalán van ehhez érzéke. Ez olyan, hogy biztos én is durcásan toporzékoltam gyerekként egy tábla csokiért a szüleimnek, ami akkor teljesen okénak tűnt, de mai fejjel elég kínosnak érezném, ha valaki ezzel szembesíteni. Megtörtént, pillanatnyilag jó ötletnek tűnt, fejlődött a személyiségem, szóval hagyjuk már.
Az, hogy a mai technológia, megtámogatva a mocskos sajtóval nem hagy felejteni, egyúttal nem hagyja fejlődni a személyiséget, mert visszarántja oda, ami az akkori személyiségnek rendben volt, a mainak meg már nem, de mégis ma szembesítik vele. Viszont az az ember már nem a régi, aki akkor volt, amikor azokat a dolgokat cselekedte. Ez a bajom ezzel.