( asch | 2020. 09. 25., p – 11:57 )

Az a baj az érveléseddel, hogy abból indulsz ki, hogy a kultúra az technológia, és hogy a kultúra őrzése azt jelenti, hogy pontosan ugyanúgy csinálunk mindent, mint az őseink.

A lovasíjászt idézném erre válaszul - de nem szó szerint, mert fejből próbálom - : "Nem azt kell követni amit az őseink csináltak, hanem azt kell követni amit az őseink követtek!"

Magyarul nem az a lényege a hagyomány őrzésének, hogy mindigis bőrből és fémből kell lennie a tarsolydísznek és pontosan ugyanakkorának (nyilván amikor hagyományörző játékból beöltöznek, akkor ez is számít, de nem a hétköznapokban), hanem az hogy számunkra fontosak az őseink motívumai és felfestjük őket ahova praktikusan lehet. Ne Párizst, vagy absztrakt szart tegyük a konyha falára, hanem rendes magyar mintákat! És nem cseréljük le a népzenénket rapperek "termékeire". De ettől még írhatunk új zenéket, sőt nagyonis helyes új zenét írni. Csak az ne amerikás legyen, hanem magyar! És nyilván a katonai egyenruhára sem kötelező népi hímzést tenni, lehet terepszínű is, ha az praktikusabb. A hagyományokhoz ragaszkodás nem zárja ki a fejlődést egyáltalán.

A hagyománynak nem is a konkrét tudás a lényege - mert arra valóban van lehetőségünk, hogy meghaladjuk, ha _tisztességesen_ dolgozunk a tudományban -, hanem az alap értékek, hogy mit tekintünk fontosnak, mi az értékrendünk. A régi értékrend bizonyított: azzal az értékrenddel a nemzet fennmaradt. Hiszen különben nem lenne itt. A mai értékrend pedig nemhogy nem bizonyította az életrevalóságát, hanem éppen ellenkezőleg minden számítás szerint a mai értékrend öngyilkos értékrend, a fennmaradása teljesen lehetetlen. És mindenkinek aki ezt az értékrendet felveszi ugyanígy a fennmaradása - biológiai értelemben leszármazottakon keresztül - szintén lehetetlen lesz. Mert a mai értékrend nem teszi lehetővé, hogy kellő számú utód legyen. Lehetne erre azt mondani, hogy majd a bevándorlók - és az ő utódaik - továbbviszik a kultúránkat. De ez is lehetetlen, mert ha esetleg át is vennék ezt a kultúrát, akkor ők is el fognak tűnni a történelem süllyesztőjében! És majd őket is felváltják bevándorlók! Ha pedig nem veszik át - ami a valószínűbb - akkor megmaradhatnak, de a saját kultúrájukban. A mi kultúránk tehát mindenképpen elveszik. Kivéve ha az értékrendükben visszatérünk egy régebbi változathoz!

Talán az vezet félre, hogy nem ismered az ősi hagyományainkat, és azt gondolod, hogy azok ugyanolyan dogmatikusak és a tudományos fejlődést akadályozók voltak, mint a "modern" vallások. Pedig éppenhogy nem. Újra javasolnám Varg Vikernes: Paganism Explained című könyveit! A lényeg az, hogy a régi mondákat nem szó szerint kellett érteni, hanem költői képként. Ráadásul nagyrészük pont hogy tudományos leírását adta a természetnek a mai tudásunknak is megfelelő módon! Csak a mai ember már nem tud "mágikusan" gondolkodni, azaz a régi hasonlatokat nem érti, és ezért összevisszaságnak tűnik elsőre. Na most, mivel több példán (amiket sikerült megfejteni - nem mindet sikerült még) is be lehet mutatni, hogy a régi szövegek egyáltalán nem összevisszaságok voltak, hanem természeti megfigyelések költői megfogalmazása, ebből következik, hogy a régi ember gondolkodása nem volt sem vaskalapos, sem dogmatikus.