( uid_21365 | 2020. 09. 23., sze – 21:18 )

Sőt, ez gyakorlatilag megismétlődött a római birodalomban is! Akkor produkálták a legnagyobb sikereiket amikor még „égett bennük” a „nemesség” hogy így mondjam, bezzeg amikor a birodalom hatalmasra hízott, s már az se érdekelte a népet ha a császár felettük idegen nép fia vagy épp nyilvánvalóan őrült, csak gondoskodjon nekik rabszolgák seregéről meg legyen „cirkusz és kenyér”, akkor hanyatlani kezdett... épp akkor, amikor méretét tekintve a legnagyobbra nőtt, és avatatlan külső szemlélő szemében a legerősebbnek látszott!

A végén nem is lehetett ennek más következménye, mint a bukás...

Igazából nagyon félek hogy az USA is ezen az úton jár, erre számos jel mutat; na most azonban ennek fényében én kifejezetten örülök neki hogy egyre durvul a konfliktusa Kínával! Mert hátha emiatt észhez térnek a jó amerikai polgárok! Igen-igen boldog vagyok amiatt hogy úgy tűnik, legyen bármekkora ellentét is a demokraták meg republikánusok közt más területeken, de abban teljesen egyetért mindkét párt, hogy Kínával szemben nagyon keményen fel kell lépni, kerül amibe kerül!

Szóval remélem, ez észhez téríti őket. A Történelem ugyanis arra tanít, hanyatló birodalmakat kizárólag az menthet meg - már ha egyáltalán valami is - ha felbukkan egy nagy, külső ellenség, ami miatt az egymással civakodó csoportok összezárnak a birodalmon belül, és ami miatt hajlandóak felhagyni a nagy néptömegek a hedonizmussal is. Legalábbis egy időre. És Kína akkora, hogy ez az „egy időre” sok nemzedéket kell jelentsen az USA szempontjából...