1. Ha pontosságra (és nem felbontásra) Celsius-nál pontosabban kell mérni, akkor inkább Pt100-at szokás használni. NTC-ből ritka a sokkal 100 °C feletti. Egyébként kedves a forgalmazó, hogy odaírja, hogy 155 °C, csak ha az ember a gyártói adatlapot megnézi, akkor látja a gyártó 105 °C-ot mond. Egyedül az utolsónak a szigetelése bírja ezt a hőmérsékletet. Élettartamról nincs információm NTC esetén, de a Pt100-at bőven használják az iparban, örök élet.
A drágaságról: a hőmérőknél elég általános, hogy nem az érzékelő elem drága, hanem a tokozat, szinte mindegy mi van benne.
2. Vizes helyre a legjobb olyan szenzort venni, amit ellátnak megfelelő hosszúságú kábellel. Ha otthonra kell, akkor ezek a megfizetethetetlen kategória sokszor, akkor ilyenkor jön a gyantázott zsugorcső.
A kábelek, a legegyszerűbbtől a legjobbig:
- mezei két eres csavart érpár (nehéz beszerezni),
- árnyékolt két eres csavart érpár (nehéz beszerezni),
- 4 eres "Star Quad" (https://en.wikipedia.org/wiki/Star_quad_cable), MEGFELELŐEN bekötve (szemközti ereket használva párban).
- 4 eres árnyékolt Star Quad.
Egyébként nem biztos, hogy a 4 eres drágább, ugyanis két eres kábelt tapasztalataim szerint nagyon nehéz beszerezni. A fali telefonkábel is ilyen szokott lenni, az értelmes áron kapható. Ha elmozdulunk az NTC-től, a 4 eres azért is jobb, mert 4 vezetéken lehet rajta mérni. Szerintem nem kell ferrit erre a célra. Lassú analóg mérés... nyilván ismerni kell a gyártó eszközét, de ha ésszel van megcsinálva, akkor ehhez nem kell ferrit.
3. Ha termosztát, akkor elvileg 1.5 m a szabványos magasság
4. Ha szoba hőmérséklet méréshez kell, akkor mi a túrónak kell -55 - 155 °C? Ha fűtés szabályozás, én érzésre azt mondanám hogy a fej hőtehetetlensége szinte mindegy, mert a szobáé sokkal nagyobb lesz.