Úgy látom halvány fogalmad sincs róla, hogy ma már nem az a helyzet a tudományban mint régen, olyan értelemben hogy ma már igenis meg tudjuk állapítani pontosan, hogy milyen arányban ettek húst az ősemberek!
Ennek módja ugyanis nagyon egyszerű. A fosszilizált csontokban meghatározzák a δ15 nitrogénizotóp arányát. És kész, ennyi az egész! Mert ezután semmi más nem kell mint hogy ezt összevessék ezen izótóp azon arányaival amik a növényevők illetve a „hivatalosan” is ragadozónak tekintett állatok csontjaiban található általában!
Na és az eredmény a következő:
—A teljesen nyilvánvalóan növényevő állatok esetén ezen izotóp aránya 3 és 7 százalék közt mozog.
—A vitathatatlanul ragadozók esetén 6 és 12 százalék közt mozog.
—A „mindenevőké” természetesen e két érték közt.
Na és most kapaszkodj meg! A Neandervölgyeket illetve a „modern” ember korai elődjeinek maradványait megvizsgálva ezen nitrogénizotóp aránya 12 éa 13.5 százalék közt mozgott!
Tehát nem arról van szó véletlenül se hogy mindenevők lettek volna. Ilyen magas érték teljesen egyértelműen azt mutatja hogy húsevőek voltak! Gondolj bele, ez az érték nemcsak eléri a 12-es számot amit a vitathatatlanul ragadozó állatok esetén a csúcsnak találtak, hanem még annál is magasabb némely esetben! Az meg hogy annál is magasabb, azt jelenti hogy az ember akkoriban nemcsak hogy simán ragadozó volt, de CSÚCSRAGADOZÓ, mert nemcsak növényevő állatokat ölt meg és evett meg, de alkalmanként még más RAGADOZÓ állatokat is!
Gyakorlatilag tehát úgy volt ahogy a Bibliában az Úr elrendelte:
„És féljen és rettegjen tőled a Föld minden vadja” vagy valami ilyesmi bocs ha nem jól emlékszem az idézetre szó szerint.
Ragadozók voltak. CSÚCSRAGADOZÓK.
Ha az érték 6 vagy 7 lenne még mondhatnád hogy nem voltak ragadozók, mert az az érték a „ragadozás” jelzőjének alsó határa, s némely növényevőnél is előfordulhat esetleg. Oké. De itt az esetünkben még az alsó mérési eredmény is 12 ami a ragadozókat jellemző érték csúcsa! És néha egyenesen 13.5!
Mondd, FELFOGTAD EZT?!
Vagyis, őseink véletlenül se szénhidráton tengődtek, azaz nem növényeken éltek! Néha talán bekaptak pár szem földiszedret amikor az épp érett tavasszal. Esetleg elmajszoltak egy félig rothadt vadkörtét ha a vad követése közben belefutottak, oké ez is. De ez rém ritka lehetett!
Logikailag is nyilvánvaló az ügy. Ahhoz hogy elejts egy nagy állatot, három-négy óra kell (amíg ugye kedvező helyzetbe kerülsz a támadáshoz), egy kis rohanás, aztán némi lihegés amíg hazacipeled. És megvan a kajád neked meg az egész családodnak napokra. Talán egy hétre is. Télen akár egy egész hónapra, ha egy mammutot ejtesz el, és meg tudod védeni a dögevőktől, mert hisz a fagyban a hús nem romlik meg.
Ezzel szemben a „gyűjtögetéssel” az egész napod elmegy, s még úgy is alig jutsz kalóriához, mert a mindenféle gizgazokban alig van energia a hússal és főleg a zsírral összehasonlítva! Na melyik éri akkor meg jobban?! Pláne ha figyelembe veszed hogy akkoriban még nem is léteztek a mai tápláléknövények mert nem volt növénynemesítés.
Szóval az ember alapvetően igenis a RAGADOZÁSRA van „kialakulva”. Az alapvető táplálékunk a hús és a zsír, és MINDEN MÁS ehhez képest vagy kifejezetten ártalmas, vagy legfeljebb csak ínség-kaja, amit jobb híján fogyasztottak, kényszerűségből, s csak rövid ideig, amikor valamiért nem tudtak állati táplálékra szert tenni!
Minthogy pedig az állati tetemekben szénhidrát lényegében nincs, emiatt mondhatjuk hogy a szénhidrát igenis nem alapvető táplálékunk. DE FŐLEG NEM __TÖBBSÉGÉBEN__!