( gelei | 2020. 09. 17., cs – 16:18 )

Eddig a vita arról szólt, hogy "mai fiatalok", akik nem csinálnak semmit. Szerintem ha valaki <20 évesen nem tudja, mihez kezdjen magával, azzal az égvilágon semmi baj nincs. Az ember 18-19 évesen nyugodtan facebookozzon, csajozzon, bulizzon, bőven ráér utána is ~50 évet szopni a gyárban/irodában.

Van rá némi esély, hogy később valami más dolog lesz a célja, más dolgot fog alkotni, s lehet - bár elismerem, nem biztos! - hogy az már hasznosabb lesz másoknak is! Aki azonban eddig semmit se alkotott, ott ennek esélye jelentősen kisebb szerintem.

Abból indulsz ki, hogy az egyik embernek, aki már éveket töltött értelmetlen dolgokkal, nagyobb esélye van a jövőben értelmes dolgokkal foglalkozni, mint a másik embernek, aki életkora miatt még önálló döntéseket sem nagyon tud hozni. Szerintem ez egyszerűen nem így van, de nyilván ezt egyikünk sem nagyon fogja bizonyítani.

Nem gondolom, hogy mondjuk 60 évesen valakinek sokkal nagyobb esélye van egy 180 fokos fordulatot tenni az életével, mint valakinek 20 évesen eleve a jó irányba elindulni.

az alkotást önmagában véve is értéknek tartom, az nem az alkotás EREDMÉNYÉRE vonatkozik elsősorban, pláne nem kizárólagosan, hanem az alkotás vágyának meglétére, s arra hogy egy (tökmindegy mi) alkotás érdekében kész nagy lemondásokra, kitartásra, szorgalomra, stb

Én továbbra is úgy gondolom, hogy ezek a tulajdonságok csak akkor képviselnek értéket, ha valami pozitív kimenetele lesz a dolognak. A lemondás, kitartás és szorgalom életeket tehet tönkre (a sajátod, és másokét) ha nem megfelelő célt találsz nekik.